Megoldási javaslat az öntözésre

2020-ban is voltak problémák, hiszen az év őszén bevetett 2,9 millió hektárból több mint 1,2 millió hektárnyi vetést 30%-ot meghaladó mértékben sújtott az aszály – Adrian Oros akkori mezőgazdasági miniszter tájékoztatása szerint. Ő egyébként tavaly Kézdivásárhelyen is járt egy fórumon, amelynek résztvevői közül többen nyomatékosítottak: amennyiben az állam nem tesz lépéseket nagyléptékű öntözőrendszerek telepítésére, akkor előbb-utóbb gondok lesznek. Nem kellett sokat várni, csak egy évet: óriási szárazság köszöntött be, a pityókatermesztés egyik fellegvárát képező Kézdiszéket is alaposan „megtépázta” az aszály, és ezen az elmúlt időszak csapadékos időjárása sem sokat tudott segíteni. Öntözőrendszert kiépíteni viszonylag könnyen lehetne a vidéket keresztül-kasul szabdaló felszíni vizeknek köszönhetően – amint azt megtudtuk az Agrico-M tulajdonosától, dr. Mucsi Mihály kertészmérnöktől. A nyugalmazott mérnök szerint olyan területeket lehetne erre a célra hasznosítani, amelyek más egyébre teljesen alkalmatlanok.

„Még a burgonyakísérleti állomásnál dolgoztam, akkoriban az intézménynek voltak földjei Nyujtódon, a Feketeügy szomszédságában. Nagyon vizenyős területekről van szó, teljesen alkalmatlanok voltak mind burgonya, mind más kultúrnövény termesztésére. Meglátásom szerint ezeket a földeket kellene megvásárolja egy frissen létesített jogi személy, legyen az cég vagy szövetkezet, majd uniós pénzekre pályázzon öntözőrendszer létesítésére. Ezeken a területeken mederkotrással létre lehetne hozni egy 20–30 hektáros mesterséges tavat, kiépíteni uniós alapokból a szükséges csőrendszert, ahogyan például Franciaországban is, ahol egyébként ezt az állam biztosítja a farmerek számára. Görögország egyes részein szintén így védekeznek az aszály ellen” – magyarázta a szakember, aki idén a termőterületeinek mintegy felét tudta öntözni, ott viszonylag jó burgonyatermés lesz, de a nagy szárazság miatt a földek többi részén a megszokottnál lényegesen gyengébb hozamú és minőségű terménnyel számol.

„Nem csak ezen a részen lehetne mesterséges tavakat létesíteni, hanem a kisebb vízerek szomszédságában lévő, szintén gyenge minőségű, mezőgazdálkodásra alkalmatlan területeken is. A gazdálkodók biztonsága mellett a tavaknak akár turisztikai és ökológiai hozadéka is lehetne, hiszen lehetne beléjük halakat telepíteni, élőviláguk lenne a madaraknak, ugyanakkor a nagyobb vízterületek általában a környék légkörének az enyhülését is magukkal hozzák” – magyarázta érdeklődésünkre Mucsi Mihály, aki szerint elsősorban a politikai akaratra lenne szükség, hogy ez kivitelezhetővé váljon.