Megkezdődött a városünnep

Rossini Tell Vilmos nyitánya és Lendvay Csócsi József főprímás hegedűjátéka után, mely megadta a koncert alaphangját, Antal Árpád polgármester köszöntötte a nézőket. Úgy tűnik, legyőztük a sárkányt – mondta. – Vagy legalábbis egyet közülük. Annak a sárkánynak, amelyik az elmúlt 2 évben rettegésben tartott, ereje sorvadni látszik, és így közösségünknek végre újra arca van és nem maszkja.

Ugyanakkor, utalva a múlt hét hírére, mely szerint bíróságon érvénytelenítették a városzászló elfogadását kihirdető kormányhatározatot, a polgármester így folytatta beszédét: „Napról napra új sárkányok jönnek. Mintha a fejük visszanőne, s nekünk újra meg újra szembe kell szállnunk velük. Másként nem tehetünk. Míg egyik kezünkkel építkezünk, másikkal védekeznünk kell. (...) Akárhány sárkány jöjjön is, nem szabad elfelejtenünk, hogy mi úgy nőttünk fel, abban hiszünk, hogy mindig győzedelmeskedik a jó.”
A koncert azonban ok az ünnepelésre, és az elöljáró arra kérte a közönséget, ünnepeljen, „legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség”, majd formálisan is megnyitotta a kulturális hetet.

A klasszikus szimfonikus zenekarként működő cigányzenekar hagyományápoló tevékenysége felbecsülhetetlen, a komolyzenei – Liszt, Bartók, Kodály, Hubay, Erkel, Brahms, Csajkovszkij, Sarasate, Strauss – művek mellett tradicionális magyar cigánymuzsikát, magyar nótát és népdalokat is játszanak.

Ez a színes repertoár jellemezte a közel háromórás esti koncertet is, amely fantasztikus hangulatban zajlott, „de ehhez kellett egy ilyen közönség is” – fogalmazott a zenekar elnök-menedzsere, Beke-Farkas Nándor. A zenekart megviselte a járvány, de a nyolcvan jelenlevő zenész között ott voltak a nagy öregek és a tipegő koruktól ott felnövekedett ifjú tehetségek, akikből mára nemzetközi hírű zenészek lettek, és szólóikkal többször is bizonyítottak. Kivételes élményként és megtiszteltetésként könyvelhette el ugyanakkor a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum két rendkívül tehetséges tizenegyedikes diákja, Kádár János Balázs klarinétos és Furus Ábel hegedűs, hogy egy ekkora hírű zenekar által kísérve adhatták elő a betanult, nehéz, de népszerű darabokat: Balázs a Monti-csárdást, Ábel pedig Sarasate Cigánytáncát. Meg is kapták a megérdemelt vastapsot, a cigányzenekar pedig hasonlóan emlékezetesként könyvelheti el a többezres közönség részéről a háromszori visszatapsolást.