Megérett a világ a pusztulásra?

A politikai uborkaszezon idején az emberi butaság, műveletlenség, korlátoltság, a gazemberség és a gátlástalanság bőven szállítja a témát a média számára. Az embernek az az érzése, hogy a közéleti abszurd kategóriába tartozó filmet néz.

A Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció egyik oszlopos tagja, Újbuda polgármestere, László Imre Hitlert dicséri, amellett érvel, hogy „védence” megérdemelte a Time magazin által neki adományozott Év embere címet, hiszen amit 1937-ig tett, az jó volt Németországnak. (A címet egyébiránt 1938-ban ítélték oda a Führernek.) 1937-ben ugyebár működött már több koncentrációs tábor, s túl vagyunk a hosszú kések éjszakáján. Ennél sokkal visszafogottabb nyilatkozat miatt nemzetközi hajtóvadászatot indítottak Jörg Haider ellen. Amikor e kérdés kapcsán lehetőséget biztosítottak az ultrabalos politikusnak álláspontjának részletes kifejtésére, összekeverte Nelson Mandelát Joseph Mengelével. No comment.

A Black Lives Matter nevű, nyíltan rasszista, fehérellenes mozgalom fémjelezte világszintű kultúra-rombolás már nem elégszik meg a szobrok ledöntésével, immár azt olvashatjuk a balos sajtóban, hogy a komoly zene rasszista, mert a zeneszerzők zöme európai fehér ember. Gengszterek térdeltetnek le tisztességes embereket, a rasszista színes csőcselék világszerte tombol: rabol, rombol, erőszakol és gyilkol (nem ritkán négereket), a mára már legfeljebb nyomokban fellelhető, s az övékéhez nem mérhető „fehér rasszizmus” elleni tiltakozásképpen.

Megindult a baloldalon a pedofília mentegetése is, akad, aki odáig megy e szörnyűség legalizálása melletti érvelésben, hogy hadd döntse el a gyermek, akar-e szexelni egy felnőttel, hiszen ha el tudja dönteni, hogy akar-e fagylaltot, akkor azt is el tudja dönteni, hogy jó-e neki egy felnőtt ember erotikus közeledése.

Nincs nap, hogy ne hallanánk olyan hírt a rendszerváltás idején civilizáltnak gondolt demokratikus nyugati világ berkeiből, melynek kapcsán a jóérzésű embereknek ökölbe szorul a keze a tehetetlen dühtől.

„Megérett a világ a pusztulásra” – halljuk sokszor elkeseredett konzervatívoktól.

Holott messze nem erről van szó. A színfalak mögötti sátáni erők és azoknak nyílt színi képviselői értek meg a leleplezésre és a bukásra.