Maturandus három helyett

– Matematika-informatika szakos diákként mi, vagy ki terelt a biológia felé?

– Tizedikben olvastam Richard Dawkins Az önző gén című könyvét, és akkor kezdett el érdekelni a genetika, de nemcsak az, a biológián belül számos téma érdekel. Tulajdonképpen nem is iskolai tantárgyként, hanem hobbiként viszonyulok hozzá, rengeteget hozzáolvastam, de kutattam is nyáron egy németországi kutatóintézetben. Egy ottani elismert kutató – édesanyám egy unokatestvére, akire nagyon büszke vagyok – tanácsolta nekem, hogy válasszam a legnehezebb utat. Valószínűleg azért, mert ez adhatja meg később a legnagyobb elégtételeket... Ha nem lett volna bátorságom belevágni az oxfordi felvételibe, mert „nem vagyok elég jó” ehhez, nyilván az sem derült volna ki, hogy mégis.... De köze van a dologhoz annak is, hogy tavaly nyáron a chicagói egyetemen felvettem egy biotechnológia kurzust, amelyen a laboratóriumi munka volt a fókuszban. Ez ébresztette fel bennem a vágyat, hogy a kutatásban dolgozzak, és úgy gondoltam, ehhez Oxford majd megadja az alapokat. Túl vagyok két személyes interjún, de feltétel még az érettségin a legalább 9,50-es jegy biológiából. Ezt még nem közölték, de nem gondolom, hogy gond lesz. A matek-info szakon tanultakat is felhasználom majd, mert a matek az alapvető nyelvezete a tudományoknak, az informatika pedig kell ahhoz, hogy vagány szimulációkat futtassunk, és a hasznos és megkövetelt tudományos publikációkhoz is rengeteg program kell. Egyébként több amerikai egyetemre is beadtam a jelentkezésemet, amihez az ottani érettségit is le kellett tennem.

– Úgy hallottam, táncolsz, de tudsz oroszul és kínaiul is, miért fektettél ezekbe a nyelvekbe időt, energiát?

– Nem volt különösebb célom vele, de a tanulás folyamatát nagyon szerettem. A kínait itt Brassóban sok kínai anyanyelvű embertől tanultam, aztán én képviseltem Romániát egy nemzetközi nyelvi versenyen, ahol több mint 180 ország diákjaival volt alkalmam ismerkedni. Biztos vagyok benne, hogy a jövőben a kutatócsoportokban sok kínai lesz, és jó lesz majd velük az anyanyelvükön beszélni. Az oroszt azért szeretem, mert logikus és fejleszti a gondolkodásomat.

– 18 évesen már nagyon bátran röpködsz országok, egyetemek között a földgolyón. Honnan ez a nagy bátorság, önállóság?

– Ez úgy alakult ki, hogy X–XI-ben a MAKOSZ (Magyar Középiskolások Országos Szövetsége) külügyi referense voltam, és a szervezetet kellett képviselni külföldi rendezvényeken szinte kéthetenként. Így megszoktam az utazást.

– Nagyon sok mindennel foglalkozol az iskola mellett, még végzősként is. Hogyan osztod be az időd, hogy ennyi minden belefér?

– Az a nagy titok, hogy otthon nem fektetek külön időt a tanulásba és a tanulást is önfejlesztésnek veszem (mint igazából mindent). Minden érdekel, ezért nagyon megjegyzem, amit az iskolában mondanak, tehát ez egyrészt magától jön, de azért érzem a nyomást is: tudom, hogy nem is lenne időm otthon tanulni, így nagyon figyelek, figyeltem a suliban.

– Jól megy a tanulás, a hobbijaidban is kiváló teljesítményt nyújtasz, nem riasztja el ez a kortársakat?

– Dehogy, én nagyon sokat tanulok az emberektől körülöttem, tulajdonképpen bárkitől: ha meghallgatom őket, megismerem a gondolkodásukat, az segít emberként fejlődni.

– Milyen szintet, vagy melyik példakép teljesítményét céloztad meg?

– 4 év múlva befejezem be az egyetemet, mesteri címem lesz, aztán nekiállok a doktori képzésnek. Ez összesen úgy 10 év, azután szeretnék családot, sok gyermeket, de nem tudom még konkrétan, hogy lesz. Tanulmányaim befejezése után külföldön szeretnék dolgozni, majd 4-5 évenként továbbköltözni egy-egy városból. Karrierem csúcspontja után Romániában szeretnék létrehozni egy kutatóintézetet, és egy másfajta iskolát is nyitni, amelyben a diákok megválaszthatják a tantárgyaikat, új technológiákat ismernek meg, és több ismeretet kapnak, mint a mai rendszerben.