Más vagyok

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

Tamás Réka

2022. március 22., 00:012022. március 22., 00:01

Vannak emberek, akik rejtve élnek köztünk. Nem azért, mert ők szeretnének elrejtőzni, nem azért, mert ezt akarják. Azért rejtőznek, mert félnek a megvető pillantásoktól, a megjegyzésektől, a kinevetéstől. Azért rejtőznek, mert minden energiájukat felemészti, hogy az átlagemberek számára berendezett világban éljenek. Ők mások, mint mi. Pedig valójában nem mások, inkább többek. Összefoglalva fogyatékkal élőknek szokás hívni őket, de talán jobb lenne a kihívással élők kifejezés rájuk.

Tegnap volt a Down-szindróma világnapja: ezeken a napokon még inkább nehezebben érint ez a téma, mint az év többi napján. Elviselni sem tudom a gondolatát annak, hogy a társadalom nem fogadja el azokat, akiknek ugyanúgy vannak álmaik és reményeik, mint a többi embernek. És néhány embernek éppen a fogyatékkal élők jelentenek inspirációt, motivációt! Mennyivel nehezebb neki, aki nem tud járni, akinek több a kromoszómája, aki szellemileg visszamaradott; én legalább tudok járni, beszélni, nincs több kromoszómám, és szellemileg is rendben vagyok – hányingerem van az ilyen és ehhez hasonló kijelentésektől.

Stella Young mondta egyszer egyik előadásában, hogy köszönöm, de nem akarok az inspirációd lenni. És mennyire igaza van! Hazudunk azoknak, akik fogyatékossággal élnek együtt, eladtuk nekik, hogy ez egy rossz dolog, és hogy kivételes vagy, más vagy ezáltal. Pedig ez nem egy rossz dolog, és nem teszi őket kivételessé.

Ránézel egy fogyatékkal élőre, és azt mondod: „Akármilyen rossz az életem, lehetne rosszabb is. Akár én is lehetnék az az ember.” De arra nem gondolsz, hogy mi van akkor, ha te vagy az az ember? Nem mondom, az élet egy fogyatékos ember számára valamennyire tényleg nehéz, de én folyamatosan tanulok a fogyatékos emberektől. És nem azt, hogy szerencsésebb vagyok náluk! Azt tanulom, hogy fantasztikus dolog mindenkit szeretni, mindenkit elfogadni úgy, ahogy van. És ezt kellene mindenkinek megértenie, hogy tanulunk egymás erejéből és kitartásából, nem a testünk és a diagnózisunk ellen, hanem a világgal szemben, ami annyira kivételessé tesz bennünket, hogy libabőrös leszek az undortól.