Március 15-e Kézdivásárhelyen

„Számomra, bukovinai székelyként is külön öröm ünnepelni Önökkel, kézdivásárhelyiekkel, háromszékiekkel, erdélyi magyarokkal” – üdvözölte az egybegyűlteket Potápi Árpád. – „Őseink a több, mint másfél százados száműzetésben sem hagyták el hitüket, nyelvüket, szokásaikat. A maguk egyszerű, természetes módján ragaszkodtak a székelységükhöz, magyarságukhoz, adták át ezt az utódoknak, nekünk. És talán ennek a magyarságunkhoz való ragaszkodásnak is köszönhet ő, hogy ma történelemtanárként, nemzetpolitikai államtitkárként köszönthetem itt önöket”.

Kertész Blanka, a Dr. Csiha Kálmán Református Kollégium végzős diákja, a Zúg Március-szónokverseny győztese az együvé tartozásról szólt: „Tegyünk azért, hogy a nekünk tett ígéretek valósággá váljanak, és hordjuk szívünk alatt a testvérhazák egybeforrt képét. Mert két hazában nincs örök igazság!”

Ezt követően Orbán Viktor miniszterelnök üzenetét Beke Mihály András első beosztott konzul tolmácsolta. A megemlékezést az Ego Sum zenekar, Dimény Kata, a Dr. Csiha Kálmán Református Kollégium diákja, a Tanulók Klubja fúvószenekara, Mihály János színészhallgató és Akácsos Hanna, a Petőfi Sándor Általános Iskola ötödikes diákja, a Gábor Áron Szavalóverseny győztesének előadása tette ünnepélyesebbé. Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke, nt. Beder Imre lelkipásztor és t. Olasz Béla segédlelkész áldotta meg az ünnepet, a rendezvény a magyar és székely himnusz eléneklésével és koszorúzással zárult.

Fotók: Kocsis Károly

Bokor Tibor polgármester ünnepi beszéde: 

„Hol a szabadság, ott van a haza.” Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves ünneplő ifjúság! Amikor a mai beszédem alapgondolatán töprengtem, elsőként eme Petőfi Sándor-verssor jutott az eszembe. Nemcsak azért, mert nemzeti költőnk épp kétszáz évvel ezelőtt született, és ennek kapcsán a neki szentelt emlékév elején vagyunk; nemcsak azért, mert ő maga is megfordult Kézdivásárhelyen, és éppen a mai ünnepség apropójául szolgáló 1848–49-es szabadságharcunk idején, hanem mert gondolatai jórészt ma is szíven találnak.

Lám, a népek tengere ma is zajlik, a leghangosabban most itt, a szomszédunkban, mert sokan a 21. században is úgy érzik, a szabadságot csak fegyverrel, véráldozat árán lehet kivívni, megvédeni. És mi, akik az Úz völgye közelében élünk, jól tudjuk: a magyar hazáért életüket adók lelki nyugalmáért is meg kell küzdenünk, mint ahogy zászlóink szabad lobogásáért, a történelmi nagyjainkra való emlékezést jogáért, anyanyelvünk érvényesítéséért is nap mint nap harcot kell folytatnunk, magyarázattal kell szolgálnunk. Mivel nekünk ezer éve itt van a hazánk, itt van szükség a szabadságra is. A székelyeknek nem kell megtanulniuk bánni a szabadsággal.

És ugyancsak Petőfivel együtt mondhatjuk, „vannak hamis próféták, akik azt hirdetik nagy gonoszan, hogy már megállhatunk, mert itten az ígéretnek földje van" – de mi itt, Kézdivásárhelyen jól tudjuk, a bőrünkön érezzük, hogy számunkra nincs megállás, nekünk e hazát minden nap újjá kell teremteni. Hogy Európa színpadán tovább játszhassunk, és ne a miénk legyen a legkisebb szerep.

Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves ünneplő ifjúság: a főbb szerepeket nem lehet csak szavakkal kiérdemelni. A szabadságot akarni kell, a nyelvet féltve őrizni, a szülőföldet testünkkel óvni. Petőfitől tanultuk meg azt is, „minden Demosthenesnél szebben beszél a tett.” A tettek ideje pedig nem ért véget. A szabadság terheket ró ránk, de egyben erővel is felruház bennünket.