Lélekistápoló üzenetek

A szép számú közönséget há­zi­gazdaként köszöntő Szonda Szabolcs könyvtárigazgató megemelte képzeletbeli kalapját a szerző előtt, aki vérbeli kutatóhoz méltón felismerte és kiaknázta a lehetőséget, amelyet egy köteg száz évvel ezelőtt megírt képeslap sorai kínáltak. A tanulmányozásuk és értelmezésük könyvben való összefoglalása által ugyanis betekintést nyújt a háborús eseményeknek hátországot biztosítók életébe is. Azon kisemberekébe, akik nem szerepelnek ugyan név szerint a krónikákban, de a maguk módján szintén történelmet írtak, ezért nem szabad megfeledkezni róluk.

A Demeter László kérdéseire adott válaszaiból a szerzőtől megtudhattuk, hogy a könyv gyökerei 2016-ra nyúlnak vissza, amikor történelemtanárként arra kérte a diákjait, hogy pluszpontok fejében mutassák be a családjuk birtokában lévő régi dokumentumokat. A felszólításnak eleget téve, az akkor ötödik osztályos Bodoki Botond a következő órára elhozott néhány megviselt, az első világháború alatt íródott képes levelezőlapot. Kiderült, hogy ezek egy nagyobb hagyaték részét képezték, amelyekre az édesanyja, Bodoki Andrea Ágnes akadt, és mentett meg a pusztulástól egy kökösi ház felújításakor. Az akkor 622 darabból álló, de később közel ezerre bővített gyűjteményt a tulajdonosa végül a tanár gondjaira bízta megőrzés és gondozás végett, és ő élve az ölébe csöppent lehetőséggel, rendszerezni és tanulmányozni kezdte. Vizsgálódása tárgyait, valamint alapos és türelmes kutatása eredményeit két év múltán vetített képes előadáson tette közkinccsé. Újabb két év elteltével pedig egy tetszetős és igényes kivitelezésű, a korabeli képeslapok és rájuk írt üzenetek minőségi másolatát is magába foglaló könyv formájában.

Címzettjük az 1901-ben Kökösben született Demeter Annuska, és a feldolgozásuk során kiderült, hogy a vele ily módon kapcsolatban álló, frontszolgálatot teljesítő katonák kevés propaganda jellegű képeslapot küldtek neki. A háború borzalmait elfelejtetni vagy legalábbis elhomályosítani hivatott giccses elemek azonban nagyrészükön fellelhető. A sűrű, Annuska által több katonával folytatott levelezés oka, úgymond, hazafias kötelesség vállalásaként értelmezhető. A szülőföldjüktől távol került hadfiak számára ugyanis megjelent egy új támogatási forma: fiatal lányok kezdtek velük levelezni, egyfajta lelki segélynyújtás gyanánt. Ezt a feltételezést egy 1916-ban keltezett naplótöredék támasztja alá, amelyre Magyarosi Sándor hadtörténész akadt a kutatásai során.

Tasnádi Zsuzsa, a Néprajzi Múzeum munkatársa a könyv ajánlójában így vélekedik: Elolvasásával „egy személyes dokumentumgyűjteményt ismerünk meg, amely egy történelmi korszakhoz kapcsolódik, azzal összefonódik.”

Megvásárolni a sepsiszentgyörgyi Diákboltban és LibriM könyvesboltban lehet, és megrendelhető az erdelyikonyv.hu honlapon.