Lélekből jött az ajándék…

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

Borcsa János

2021. július 29., 00:142021. július 29., 00:14

A falu társadalmának megbomlása a második világháború után mifelénk nem a polgárosodási törekvések hatására történt, hanem a berendezkedő kommunista hatalom erőszakos beavatkozására (államosítás, kitelepítések, kollektivizálás), ami ugye ideológiai és gazdasági téren próbálta a múltat – úgymond – végképp eltörölni. A népszokások vonatkozásában azonban jó ideig a munkához, az év jeles napjaihoz és a családi élethez kapcsolódó szokásokhoz tartotta magát még a falusi ember. Az aratás, az építőkaláka, illetve a karácsony, az ó- és újév, a farsang vagy a húsvét kitüntetett alkalom volt egy falu életében. Hasonlóképpen a lakodalom, de kisebb mértékben a névnapi köszöntők is. Ez utóbbiak közül az Istvánok, Jánosok, Lászlók, Péterek és Pálok, Annák, Máriák, Mihályok, Erzsébetek és Miklósok köszöntése kapott nagyobb figyelmet.

Családunkban sem volt ez másként. A Gyula- és Ilona-napi köszöntőkre, mint a tavasz, illetve a nyár fénypontjaira emlékszem, de bensőséges, csendesebb megemlékezések voltak az Anna- és Mária-napok is. A női névnapok alkalmára szép csokrot lehetett kötni kertünk éppen nyíló virágaiból, rózsából, szegfűből, kardvirágból, őszirózsából...

A székely falu népére viszont az is jellemző volt – és ez a polgárosodás hiányára vallott –, hogy a születésnapoknak nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget. Az ilyen napok általában – ahogy mondani szokták – éjszakára estek. A munkát ezek okán nemigen függesztette fel a család. A férfi, a családfő köszöntésére esetleg az esti étkezésnél elhangzott egy Isten éltesse!, de mondjuk születésnapi torta sem neki, sem a nőknek, sem a gyermekeknek nem járt. Számomra mégsem volt emlékezetes élmény nélküli a július 29-e, minthogy apai nagyanyám részéről kisgyermekkoromtól kezdve sok éven keresztül, mintegy hagyományként kaptam születésnapi ajándékot – éspedig az őáltala felnevelt legszebb pár csirke „személyében”. Mondhatom, a szó szoros értelmében kézzel fogható és élő-eleven, de ennél mégis sokkal több, igazi lelki ajándék volt ez számomra, amire ma sem tudok megindultság nélkül gondolni...