Láb van, fej nincs

Szóval a nagy Alibec, akit a még nagyobb Gigi Becali 15 millióért ajánlgatott még nem is olyan régen, félig kidobatott halmazállapotban várja, mit csinál vele a Stea… pardon, FCSB. Mert az edző merészelte őfelségét lecserélni. Mit tesz ilyenkor egy önérzetes zseni, odacsapja a kapitányi karszalagot, majd szétrúg egy ajtót, talán azzal együtt a karrierjét. (Habár mioritikus-mitikás tájakon nincs kizárva a holnapi puszilózás). Pedig nagy kár érte, ugyanis Dobrin óta ilyen román tehetség nem mutatkozott, minden sejtjéből fociillat árad. Ám ha huszonhat évesen ennyire esztelenül viselkedik, jaj, neki. Apropó Dobrin – a mexikói világbajnokságon ki kellett zárni a keretből, mert míg társai edzettek, ő ivászattal és pofázással gondolta magát pótolhatatlannak. Nos, tévedett. Tudása alapján ott lehetett volna Pelé és Beckenbauer mellett, így mehetett vissza Piteștire.

Szomorú, amikor a sportolóknak az ürességtől tündököl a koponyájuk. Soha nem értettem, miért provokálnak a védők tizenegyest. A helyzetek kis hányadából lenne gól, mert a csatárok öt méterről is tudnak fölé rúgni. De amikor több az ész a lábban, mint a fejben, a védő nem tud ellenállni a kísértésnek, muszáj odarúgjon, vagy vadabbul cibálja a trikót, mintha a Mariskáé lenne, és akkor a tizenegyes nyolcvan százalékban gól, plusz esetleg piros lap, letiltás ésatöbbi.

A butasági listán legyen az aranyérem (mert lemaradt róla) egy Francisco Lazaro nevű úriemberé, aki a stockholmi olimpia maratonján méhviaszos krémmel kente be magát, hogy ne izzadjon. Nem is izzadt, egyenesen belehalt. Egy másik maratonista, az osztrák sógor, Johann Kastenberger megélhetett volna a futásból, mert néhány versenyt megnyert, de ő mellékjövedelemre vágyott, és mi lehetne pénzesebb meló a bankrablásnál? Nem sokat, vagy tízet lékelt meg, a dutyiban volt mire emlékeznie.

A feledékenység is baj, három atléta lemaradt a tokiói olimpiáról, elfelejtették, hánykor kezdődik a verseny. Egy Stan Van Den Buys nevű belga focista az Ekeren csapatából pechére azt felejtette el, hol az Anderlecht kapuja, és hármat vágott a sajátjába egy meccsen. Chris Nicholl viszont angol úriemberként fair-playt gyakorolt, a Leicester – Aston Villa meccsen 1976-ban négyet rúgott, kettőt ide, kettőt oda. Hogy melyik csapatban játszott? Hát nem mindegy?