Kulturális napot rendeztek

Délelőtt tanítványtalálkozó keretében idézték fel a Szabó Lajos-iskola udvarán a nebulóévek emlékét a Nagyoláh Ilona nyugalmazott tanító által 1968 és 1973 között oktatott nemzedékek tagjai, majd az egykori pedagógus a református templomban tartott ünnepi istentiszteleten köszöntötte régi tanítványait. „Ilona néni ide jött férjhez, tehát ő már ikafalvinak számít” – hangsúlyozta Mátis Izabella szervező. A folytatásban a régi temetőből elszállított sírkövekből álló műemlék együttes avatóünnepségét rendezték meg. „Amikor 2006-ban a település kismonográfiáját írtam, már több 18. századi sírkő elpusztult, és hogy az összes ne váljon az enyészeté, a presbitériummal úgy döntöttünk, mentsük meg azokat az utókor számára. A Gál Orsolya és a tanítónők által restaurált sírköveket a harangláb mögé állítottuk”, számolt be a szervező.

A kultúrotthonban elfogyasztott ebéd után a faluházában Mátis Izabella Gál Orsolya rajzaival illusztrált első verskötetét, a száz példányban kinyomtatott Különleges harmóniát mutatták be, illetve megnyitották a könyv illusztrációiból készült, a héten még látogatható kiállítást. Dimény H. Árpád költő, lapunk vezető szerkesztője méltatásában hangsúlyozta, „a kötet címében említett különleges harmóniát már megtaláltam a két művészlélek együttműködésében: Mátis Izabella versei és Gál Orsolya rajzai tökéletes egységet alkotnak, emellett a különleges jelző plusztartalmat ad a harmónia szónak. Külön öröm, hogy miután 2006-ban kötetbe rendezte ennek a kis falunak a történetét, hosszas hallgatás után pedagógusi, hitoktatói és túravezetői elfoglaltságai mellett Mátis Izabella verseskötettel jelentkezett.” A szerző a kötetcím kapcsán megjegyezte, az egyben a könyvben található egyik kedvenc versének címe. „A zenéből kölcsönzött harmónia szó összhangzattant jelent, és verseimmel az összhangot akarom sugallni, hogy azt vetítsük ki egymás felé ebben a puskaporos világban.”

Gál Orsolya a kötet illusztrációiról kifejtette, azok többnyire szén-, grafit-, illetve ceruzarajzok. „Nem végeztem képzőművészetit, viszont a rajz, a művészet mindig az életem része volt, saját magamat fejlesztettem. Bár korábban találkoztunk, Izabellával sokáig nem ismertük egymás hobbiját, majd közelebb kerültünk egymáshoz, és egymás bátorításaként rájöttünk, hogy nem lapulhatnak a fiókban munkáink, hiszen azok mind mi vagyunk. Így kezdődött a közös munka.” A munkafolyamatról elmondta, volt, hogy a rajzok találták meg a verset, máskor a versekből születtek képek. A rendezvénysorozat a helyi ifjak által írt, rendezett és előadott A nagy titok című színdarabbal ért véget a kultúrotthonban.