Közlekedjünk biciklivel és gyalog!

– Mit hivatott mérni az ökológia lábnyom?

– Az ökológiai lábnyom elsősorban egy index, amely megmutatja, hogy a populáció bizonyos részének – ami lehet egy ember vagy egy egész ország – mennyi és milyen minőségű ivóvízre, termőföldre, illetve tengervízre van szüksége ahhoz, hogy önmagát el- és fenntartsa, és ezáltal mennyi hulladékot termel.

– A mai állás szerint, mint mond az ökológia lábnyom a jövőnkről?

– Veszélyben vagyunk, és ez az egész világra kiterjed. De itt nemcsak az ökológia lábnyomunk folyamatos növekedésével kell szembenéznünk, hanem a biokapacitás folyamatos csökkenésével is. Egy 2013-as kutatás szerint az egy főre eső ökológiai lábnyom 2,8 globális hektár, miközben minden emberre átlagosan 1,5 hektár jut. Szóval, ahogy a deficit is mutatja, több erőforrást használunk, és több hulladékot termelünk, mint amennyit a Föld biokapacitása hosszútávon el tud viselni.

– Túl nagy lábon élünk. Mennyi időnk lehet még a bolygónk összeomlásáig?

– Ezt nehéz megmondani. A „túl nagy lábon élés” nemcsak tőlünk függ. Az igaz, hogy mi egyénenként is nagyban hozzájárulhatunk, de a modern technika fejlődése is felelős. A becslések szerint 2030-ra 200 százalékos túllövést érünk el. Aztán meglátjuk mi lesz, de még nem késő cselekedni.

– Mit kellene tennünk ennek helyreállítására?

– Sokkal tudatosabban élnünk és tevékenykednünk. Gondolok itt arra, hogy több csemete ültetésére lenne szükség, továbbá a víztakarékosságra, a biciklivel való közlekedésre, persze ehhez az is kell, hogy bicikliutakat létesítsenek, és ne csak a város egyes szakaszain. A környezettudatosság, az étkezés, a megfelelő hulladékgazdálkodás mind fontos tényezők, hogy a helyzet jó irányba haladjon.

– Melyek azok az országok, ahol már cselekedtek ennek érdekében?

– Többek között Magyarország, Franciaország és Ausztria. Ezzel szemben Romániában az egy lakosra eső ökológiai lábnyom 2,92 globális hektár, ami nagyon magas a megengedett átlaghoz képest. Románia próbálkozik, de mindhiába, amíg az ország egyes területein szünetel a környezetkímélés. Hozzáfűzném, hogy a legtöbb gondot a népességrobbanás és a magas népsűrűség mellett, a szegénységből következő környezetpusztító életforma – erdőirtás, túllegeltetés, túlhalászás – okozza.

– Mit tehetünk ennek csökkentéséért?

– Próbáljunk minél több természetes és környezetkímélő anyagot használni, amiket újra lehet hasznosítani. Autó helyett közlekedjünk biciklivel és gyalog. Ne vásároljunk temérdek ruhát, és étkezzünk úgy, hogy az üvegházhatás ne fokozódjon. Emellett figyeljünk arra, hogy a műanyag apró lépésenként maradjon ki hétköznapjainkból.

Tamás Réka