Kovásznai arcok a múltból (17.)

Családját több szál köti Háromszékhez. Apja, Czeglédy János rétyi református lelkész volt, anyja egerpataki Márk Vilma. Ebből a házasságból született két gyermek, Miklós és Ilona. Az apa második felesége, Bartha Karolina pedig kis- vagy nagyborosnyói. A második házasságból két fiú, János és István született.

Középiskolában a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban járt, itt tett érettségit. Kolozsvárt beiratkozott a jogra, majd Budapesten folytatta jogi tanulmányait és szerzett jogi diplomát.

Kinevezése 1899-től Kovásznára szólt. A br. Groedel fakitermelő cég jogtanácsosaként érkezett ide. Ügyvédi irodát nyitott. Ügyvédként és politikusként hamarosan beilleszkedett Kovászna és Háromszék közéletébe. Háromszék vármegye törvényhatóságában bizottsági tag volt. A helyi 48-as párt elnöke lett. Kovászna politikai–kulturális rendezvényei vezéregyéniségének számított. Az 1908-ban megalakuló helyi EKE egyik létrehozója volt Zentay Dávid, Morvay István orvosok és Bajkó Zsigmond ügyvéddel együtt.  Kitűnő szónokként volt ismert. Dr. Bartha Imre jogásztársa és közeli barátja váratlan halálakor (1912) ő volt az egyik, akit megbíztak Kovásznán az emlékbeszéd tartásával. A Székely Nemzet és a Székely Nép állandó munkatársa, vezércikkeket, tárcákat írt a fenti lapokban, de a Brassói Lapok is közölt tőle több írást. A brassói ügyvédi kamara tagja is volt.

Családot is feltehetően itt alapított. Felesége Sigmond Emma, a kovásznai földbirtokos Sigmond Sándor leánya. Gyermekei is itt születtek: Emmi, Miklós és Ete.

Emmi (1902–1981) neves szopránénekesnő, majd a kolozsvári református leánygimnázium ének-zenetanárnője volt. Férje dr. Sinkó István kolozsvári ügyvéd. 1981 júl. 29-én, 79. évében hunyt el. A Házsongárdban nyugszik.

Miklós (1903–1974) neves képzőművészként élt Budapesten. Ott is halt meg.

Ete (1909–1952) műépítészként, szerkesztőként, újságíróként dolgozott. Középiskolát Nagyváradon, majd a kolozsvári református kollégiumban végzett. Első írásai az Ifjú Erdélyben jelentek meg. A Pester Lloyd munkatársa volt. Előbb Budapesten, majd Kolozsváron tevékenykedett. Felesége Koós Zsófia színművésznő, Koós Károly leánya. 1946-ban megalapította a Színház- és Moziműsor c. lapot. Színésznő feleségével együtt nagy szerepe volt a II. világháború után a kolozsvári színházi élet újjászervezésében. 

Az első világháborúban Czeglédy Miklós népfölkelő hadnagyi rangban a belgrádi császári és királyi kormányzóságnál teljesített szolgálatot. Leszerelése után 1919-ben Nagyváradon telepedett le. Ügyvédi irodát nyitott és ügyvédi gyakorlatot folytatott. A román megszállás alatt több ízben élesen exponálta magát a nagyváradi premontrei gimnázium ügyében, melyet a románok bezárattak, de az épületet sikerült neki több ízben megmentenie. A Magyar Párt megalakulása óta alelnöke, majd az intéző bizottság tagja lett.

Nagyváradon is figyelemre méltó újságírói munkásságot fejtett ki. Állandó vezércikkírója volt a nagyváradi lapoknak, főleg a Nagyváradi Naplónak. Éveken át szerkesztője volt a Kereskedők Lapjának, főmunkatársa az OMKE c. szaklapnak. Nagy szolgálatot tett a köznek a román megszállás alatt azzal, hogy a román törvényeket magyarra fordította, és azokat kiadta.

Társadalmi és közéleti élete is jelentősnek számított. Az Újságírói Szervezet ügyésze lett. A Jogi zsebkönyvek c. ismeretterjesztő és törvénymagyarázó sorozat egyik társszerzője. A bécsi döntés után a magyar katonai parancsnokságnál jogi előadóként tevékenykedett.

Bejárta Észak- és Nyugat-Európát és mindenütt a jogéletet tanulmányozta. Nyelvi polihisztor: németül, angolul, franciául és románul kitűnően beszélt. A második világháború utáni élete ismeretlen.

Kovászna 20. század eleji közéletének jelentős személyisége volt. Őrizzük meg emlékét!

Szabó Etelka ny. magyartanárnő