Könyvet adott ki az egyesület

– Kérem, meséljen a kötet megszületéséről. Mit tartalmaz?

– Az egész 2020-ban kezdődött, amikor a járvány miatt nem tudtuk megtartani az Ignácz Rózsa nevét viselő irodalmi versenyt. Több helyen is olvastam kritikaként, hogy Kovásznán habár mindig megemlékeznek az írónőről, konferenciákat tartanak, könyvet mégsem jelentetnek meg. És akkor, hogy ezt a hiányt pótoljuk, valamint az év se teljen el munka nélkül, beugrott nekem, hogy szerkesztenem kellene egy kötetet. Pályázatot nyújtottam be ennek érdekében a helyi tanácshoz, amit meg is nyertem, így kezdődhetett a munka. Volt egy bizonyos anyagom már a konferenciák anyagából, ezek mellé kellett összegyűjtenem azokat, amelyeket nem hagytak itt az előadók. Voltak nekem eltéve újságcikkek is, amelyek az írónővel kapcsolatosak. Újságokból, világhálóról szedtem össze még írásokat, amelyek könyv formátumban nem jelentek eddig meg. Így állt össze a 240 oldalas kötet, amely természetesen fényképeket is tartalmaz az írások mellett. Az összegyűjtött anyagot 2020-ban vittem el a nyomdába, de előtte is és utána is sok dolgom akadt még vele. Ez volt az első alkalom, hogy ilyen munkában részt vettem, nem ment egyszerűen, de tavaly karácsonykor megjelent a könyv, ami elégtétellel töltött el. A nevem nem szerepel a köteten, hiszen az egyesület adta ki, de mégis büszkeség a számomra.

– Mire utal a cím?

– A könyv azt mutatja be, hogyan kezdtük el a ’90-es évek elején ismertté tenni, népszerűsíteni Ignácz Rózsát, az ő kultuszát. Az idősebb nemzedék, az enyém és a szüleimé még ismerhette az írónőt, aki Kovásznán született, és itt is kezdte el iskolai tanulmányait. Mi évente megszervezzük az Ignácz Rózsa Alkotói- És Prózamondó Versenyt, amellyel a fiatalságot szeretnénk valamelyest megmozgatni. Sok tehetséges gyerek van, akinek másképp nem lenne nagyon lehetősége a bemutatkozásra. Habár az alkotói verseny témájában független, a prózamondó versenyhez a fiataloknak muszáj legalább átlapozniuk az adott regényét az írónőnek. Igaz, egyre kevesebben jelentkeznek, ami keserűséget is okoz számomra. Amíg lehetett, a versenyzőkkel kirándulást szerveztem Ignácz Rózsa nyomdokain. Felkerestük azokat a helységeket, amelyek valamilyen formában kötődnek a családhoz, megnéztük együtt a nevezetességeket. Ezekről a kirándulásokról, a versenyekről, valamint az ötévente megszervezett konferenciákról is található képanyag a kötetben.