Kongó kongresszusok

Kongóit akartam írni, de meggondoltam magam. Ott a párttársak véleményeik összekoccanását bunkóval, ritkábban Kalasnyikovokkal oldják meg (ez utóbbi változat felvirágzó gazdasági korszakokra érvényes).
Valaha, majd’ 150 éve a román, még félig-meddig török kaftánban és bugyogóban görög pénzt számolgató bojárok és párizsi szalonokban nyugati eszméket és szifiliszt felcsipegető moldovláh ficsúrok gondoltak egy nagyot: minek püföljük egymást a végtelenségig, úgysem tudunk kiegyezni, híjunk egy német fejedelmet, aki okosabb, mint mi együttesen. És behívták a Hohenzollern-ivadék Károlyt. Napjaink román választói hasonló logikával állították fejük fölé Iohannist, aki nagyon komolyan veszi szerepét.

Most például bevonult díszkísérettel a PNL-kongresszusra, és két jelentést tett: hogy Câțut fogják megválasztani, és hogy csak a liberális alapelvek szárnyain emelkedhet Románia az áldott nyugat szintjére.

Itt nekem is lennének kérdéseim. Mit keres egy államelnök egy pártkongresszuson? Ha elmegy egyikre, miért nem ment el más pártok rendezvényeire? Hogyan magyarázná el a szociáldemokráciában felnőtt skandinávoknak vagy a kereszténydemokrata Adenauer idején újjászületett németeknek, hogy egyes-egyedül a liberalizmus üdvözít? Ha anno Ponta lemondását követelte egy tűzeset után, amelyhez Pontának abszolút semmi köze nem volt, ha a PSD-kormányok azonnali távozásáért püfölte az asztalt, amikor az életszínvonal egyre emelkedett, most, amikor kórházak égtek, a külföldi adósságtól unokáink is csuklanak, az árak égig szökellnek, miért erősködik, hogy a kormány oké, semmi indok a lemondásra?

A másik kongresszus, az RMDSZ-é, sokkal békésebb volt. A vendégek, Hencidától Boncidáig úgy rajongták körül választottainkat, mint kecses pillangók az édes kelyhű harangvirágot, mint Rejtő Jenő matrózai a nyolcvankilós, de teljesen babaarcú Yvettet. Mindenki barátja senki barátja, tartja egy spanyol közmondás.

De, boldogságunkra, lesz csodálatos családtámogató program.

Első tapintható eredmények az új kisebbségi törvény beiktatásakor várhatók, a Petőfi–Schiller-egyetem diákjai ezekből fognak államvizsgázni.

Végül egy régi mondás jut eszembe. Ha valakit jól főbe kólintnak egy nagy könyvvel, és a feje üresen kong, ne hamarkodj a könyvet hibáztatni!