Köllő Zsolt-Ágoston utazásai fényképekben

– Sokan a vadállatoktól tartanak: egyre többet hallani ilyen-olyan támadásokról. Ön mit tanácsol?
– Ha legalább tízfős, zajos a csoport, akkor kevés a valószínűsége, hogy medvével találkozzanak, viszont ha kisebb és csendes, akkor nagyobb az esély, hogy őzek, szarvasok, zergék kerüljenek lencsevégre.
– Mire kell odafigyelni túraszervezéskor?
– A bemutatóban pár kérdést tettem fel, amit minden túraszervezőnek érdemes megfontolni: hová, kivel, hányan, miért, meddig?
– Milyen veszélyhelyzetekkel találkozott kirándulásai során?
– A legtöbb fejtörést mostanság a pásztorkutyák jelentik. Ha nagyobb csapattal vagyunk, akkor esetleg még el lehet kergetni az ebeket, ám egy négyfős társaságot könnyen körbekerítenek, és ha a pásztor nincs a közelben, bizony, veszélyes kalanddá fajulhat a találkozás. Beszerezhető hangkibocsátó kutyariasztó, ez általában hasznos. Egy túrát viszont hamar sutba vághat, tönkretehet, ha valaki a csapatból lesérül: egy egyszerű bokaficam, rándulás is elég ehhez. Egyébként minden túrázásnál a leggyengébb láncszemre kell felépíteni a napot, az egész eseménysort. A túravezető segítségére van még a „sepregető”, aki leghátul megy. Egész kisgyerekek is megbírnak nehezebb túrákat, ha az jól szervezett.

– Sok helyen nincs telefonjel, nem lehet segítséget kérni baj esetén. Ez mennyire aggasztó?
– Ezek az igazán jó helyek! Amikor elmegyünk táborozni, a fiatalok az első két nap folyton a telefonjaikat nyomkodják, ha megérkezünk egy menedékházhoz vagy hasonló helyre, az első kérdésük mindig a wifi-jelszóra irányul. Ha viszont nincs térerő, akkor hamar beletörődnek, és mással foglalják el magukat.
– Kirándulás alatt találkozott-e kötekedő emberekkel?
– Egyszer egy pásztorral akadt nézeteltérésem: azt hitte, mi szedtük le a villanypásztort a területén. A hegyoldalon egyenesen nekünk szaladt, bottal a kezében. Ilyenkor iparkodik az ember párbeszédet kezdeményezni. Végül annyit mondott búcsúzásul, hogy szerencsére magyarul szólaltunk meg, mert másképp a derekunkat eltörte volna… Amúgy általában a hegyen jó szándékú emberekkel lehet találkozni, ahol mindenki köszönti egymást, gond esetén pedig segítünk a bajbajutottakon. Olyan incidens nem volt az évek során, amely miatt úgy éreztem volna, hogy az életem veszélybe került. El-eltévedünk néha, mert a legismertebb helyeken is bezavarhat az erős köd. A Bodoki-havasokban a sokadik utamnál fordult elő, hogy 4 óra plusz gyaloglás után jöttem rá, hol is vagyunk.

Ragadós a kocaturizmus

– Milyen háromszéki, környékbeli kirándulóhelyeket ajánl?
– Én egy kirándulóhelyre el tudok menni hússzor is, és mindig akad újdonság: a négy évszak például ugyanannak a helynek négy különböző arcát mutatja. Az erdőben a kilátás szinte nulla, de itt is találok érdekes növényeket, rovarfajokat, látom a természetet, ahogy ébredezik, mozgolódik: ezekért érdemes kirándulni. Fontos, hogy a zsúfolt helyeket elkerüljük. Sokan kedvet kaptak a kocaturizmusra, autóval felmennek a legmagasabb helyekre is, a kiránduló pedig 3-4 órát gyalogol az erdőben, hogy fent csendre akadjon, ám érkezésekor üvölt a zene, sülnek a húsok, és még téged néznek betolakodónak. Háromszéken már vannak ezer méter fölötti hegycsúcsok (gondoljunk a Nemerére, a Lakócára), de jelzett erdei utakon is szép túrákat lehet megejteni (például felmegyünk a Pacé tetejére, átmegyünk Szentkirályba, vagy lemegyünk Előpatakig, majd vissza a Sugásfürdő fele, illetve fel a Vadasra. Kedvenc háromszéki helyem a Bodoki-havasok – a hóvirág és egyéb tavaszi növények miatt –, a Rétyi Nyír (ez jól belátható, kicsikkel bármikor kimehetünk ide), de a környező dombok, hegyek mind-mind közel állnak a szívemhez. Ha mindenképpen ki kéne emelni egy helyet a környékünkről, akkor a Vargyas-szorost nevezném meg. Többnapos kirándulások során érdemes az ottani templomokat, rezervátumokat, természetvédelmi érdekességeket meglátogatni, útba ejteni. Tavaly megjelent a Barangolás Háromszéken című könyv (ennek Köllő Zsolt-Ágoston a szerkesztője, négy munkatársával készítette – szerk.), ám az EKE-tábor 1500 résztvevője hamar szétkapkodta. Jó lenne újra kiadni. Ebben Háromszéket iparkodtunk teljesen lefedni, falvak, templomocskák, kirándulóhelyek, természetvédelmi területek vannak bemutatva.
– Miként érdemes egy-egy kirándulást dokumentálni?
– Jómagam fotózok, a fényképeket számítógépre, megfelelő könyvtárakba lementem, és minden év végén fotópapírra is előhívatom a kiválasztottakat. Ezekből albumot készítek, a fotók alá leírások is kerülnek. Azt vettem észre, hogy a számítógépre mentett digitális fotók pár év alatt annyira felgyűlnek, átláthatatlanná válnak, hogy elvesztik az értéküket, ezért érdemes kézzel fogható albumokba is átmenteni a javát.
– Akadt-e valamely csoportjában olyan gyerek, aki egyszerűen nem akart továbbmenni a fáradtság miatt? Ilyenkor mi a teendő?
– Az iskolásoknak szervezett túrák éppen ezért általában egynaposak. Ennek ellenére mindig akadnak olyanok, akik elfáradnak, leülnek, sírnak, nem akarnak továbbmenni. Ilyenkor egy korty víz, jó szó, a vigasztalás segít, és utólag szinte kivétel nélkül megszépülnek az emlékek, ha a gyerek lejön a hegyről, mindig elégtételként gondol vissza a „kalandra”.

Gyengülnek a fiatalok

– Huszonhárom éve túrázik fiatalokkal. Mi a tapasztalata a diákok teherbírását illetően?
– A fiatalok teherbírása folyamatosan gyengül: nem mozognak eleget, már az iskolába is autóval szállítják őket a szülők, naponta esetleg egy-két lépcsőfokot, ha megmásznak. Szerencsére mindig akadnak sportoló, érdeklődő diákok, akik minden túrára szívesen jelentkeznek. Éppen ezért fontos, hogy az érdeklődőknek elsőre könnyebb túrákat szervezzünk. Lépcsőzetesen, fokozatos, lassú terheléssel kell felvinni őket a magasabb hegyekre.
– Gyakorta látni erdőirtások nyomait?
– Vannak helyek, ahol kellemetlenül meglepődünk! Például egy jól jelzett Hargita megyei úton érkeztünk el ahhoz a ponthoz, ahol teljesen ki volt vágva az erdő, már a jelzéseket sem tudtuk követni, annyira letarolták a területet. Háromszéken is lehet látni az erdészeti kitermelések címszó alatt futó vágásokat: ezeknek nem örülünk. A településekhez közel is szembesülünk „nyirbálással”, irtással, egyszóval látszik, hogy lopják a tűzifának valót.