Klímahiszti

A 2020-as év egyik legtöbbet emlegetett, politikai szempontból sem jelentéktelen problémája a klímaválság lesz. Ennek egyik oka, hogy az éghajlat olyan mértékben változni látszik, hogy azt a köznapi emberek is érzékelik. Másik oka, hogy a baloldal számára ennek a kérdésnek a tematizálása kiváló eszköz arra, hogy politikáját újracsomagolja.

A zöld pártok mindig is balra húztak, s most, midőn a klasszikus ideológiák hirdetői meggyengültek, sokan a zöldek felé fordulnak. Részben azért, mert új politikai tábort keresnek maguknak, s a szélsőjobbnak bélyegzett józan irányzatok ellen sokukat beoltották, részben azért, mert a csapból is a klímahiszti folyik. Szó sincs arról, hogy ne kellene tennünk környezetünk védelme érdekében, attól függetlenül, hogy összefüggésben van-e a klímaváltozás az emberi tevékenységgel vagy sem. Mert ha nincs is összefüggésben, akkor is az a töméntelen lassan lebomló szemét, amit a természetbe juttatunk minden másodpercben, előbb-utóbb tönkreteszi bolygónk élővilágát.

Arról van szó, hogy lássunk a fősodratú politika jelszavai mögé.

Lássuk például azt, hogy a sztárolt Greta Thunberg egy manipulált, önálló gondolatok nélküli beteg gyerek, akit cinikus erők sikerrel tolnak előtérbe, és mondatják el vele saját politikai üzenetüket. Történetesen pont azok, akik megbontani igyekeznek a társadalom szerves szövetét, megszüntetni igyekeznek a nemzeteket, beilleszkedni nem akaró muszlim migránsokkal árasztják el Európát, támadást intéznek korábbi ideáljuk, az egyes egyén, az individuum ellen, kivetkőztetve azt minden rétegű önazonosságából, nemcsak nemzeti, de vallási és nemi identitását is elragadni igyekeznek.

Nem véletlen, hogy Áder János újévi beszédének középpontjába a környezetvédelem kérdése került, s az sem, hogy Orbán Viktor a Magyar Nemzetnek adott karácsonyi nagyinterjújában részletesen foglalkozott ezzel a kérdéssel, rámutatva arra, hogy a klímaválság fő felelősei a legnagyobb, leggazdagabb államok és a világ legnagyobb multinacionális vállalatai, tehát nekik kell elsősorban állniuk a számlát, és nem a szegényebb országoknak.

Kérdés, hogy a józan, higgadt szavak hány emberhez jutnak el a baloldali ellenzék által agyonhiszterizált közéletben.