Kitárulkozás verses formában

Borcsa Imola elsőként arról kérdezte a szerzőt, miért érezte úgy, hogy hosszabb időnek kell eltelnie a 2016-ban megjelent Levelek a szomszéd szobába című kötet, illetve az idén nyomdába került alkotás között. Dimény elmondta, azt szerette volna, hogy minél inkább eltávolodjon attól a stílustól, amit nagyon sajátjává tett az előző könyv megírása során, mivel az már nem jelentett kellő kihívást számára. Egy évig egyáltalán nem írt, pedig ott volt benne a késztetés, végül ő is meglepődött, hogy hat év telt el a Fák Daphnénak megjelenéséig, de úgy gondolja, ez nem volt rossz hatással sem a kötetre, sem a költészetére, mivel így bőven volt alkotás, amiből válogasson.

„Úgy érzem, az őszinteség, ami leginkább jellemző a verseimre, mint technika, továbbra is megmarad, mert rájöttem, hogy én ezt a fajta, kitárulkozó irodalmat szeretem” – vallott a munkafolyamatról a szerző.
A moderátor az első versciklus kapcsán arról is faggatta Diményt, hogy hogyan tudja megtalálni az inspirációt a hétköznapok monotóniájában, amely egyébként a verseiben is gyakran visszaköszön. A szerző ennek kapcsán Karl Ove Knausgård norvég írót emelete ki, akinek Harcom című művében felfedezhető személyes hangvétel inspirálta arra, hogy ő is ebbe az irányba mozduljon el, ugyanazt a hatást próbálja elérni verseivel. „A monotonitás, az egyszerű, a mindennapi is lehet szép” – fogalmazott.
A kötet címével kapcsolatban a szerző elmondta, úgy érezte, a Fák Daphnénak című vers mind minőségében, mind tartalmában kiemelkedik a többiek közül, továbbá egyfajta személyes mitológia bontható belőle, ezért esett erre a választása. A könyv második ciklusában a tudomány, elsősorban a csillagászat, illetve a magánélet síkja kerül egymás mellé. Dimény kifejtette, hogy mindig is vonzotta a csillagászat, ugyanakkor a tudományos részek a versek díszleteinek tekinthetők, mert „amiről keveset tudunk, ott bármi megtörténhet”. Elárulta, szándékosan rejt el a verseiben kifejezetten az olvasóknak szóló kulcsmondatokat, amelyek lerántják a leplet a mondanivalóról.

Kérdésre válaszolva kifejtette, arra törekszik, hogy ismerje és olvassa a magyar kortárs költészetet, míg a nagy elődök közül Fekete Vincét tekinti mentorának, viszont nem szeretne senkit sem utánozni. Az utóbbi időben sok amerikai, illetve angol nyelvű költeményt olvas, amelyekben új irányokat fedez fel mind témák, mind stílus szempontjából, és ezek alapján igyekszik megtalálni saját útját. Idővel fordítani is kezdte az amerikai lírát, ezeket eddig a szerzői oldalán tette közzé a közösségi médiában, de egy részük várhatóan folyóiratokban is meg fog jelenni.

A szerző a beszélgetés során több verset is felolvasott a bemutatott kötetből, egy esetleges folytatásról szólva pedig elmondta, még számos meg nem jelent alkotás van a tarsolyában, és folyamatosan ír újabbakat, ezért már gondolkodik azon, hogy hogyan fogja ezeket egybe.