Kis magyar világ

Az Észak-Erdélyt Magyarországhoz visszacsatoló második bécsi döntésről (1940. augusztus 30.) és az azt követő „kis magyar világról”(1940–1944) tartott részletes elemzéseken alapuló, vetített képes előadást a közelmúltban Sárándi Tamás történész, a Maros Megyei Múzeum munkatársa. Az eseményre Az erdélyi magyarság 100 éve nevet viselő előadássorozat keretén belül került sor a Székely Nemzeti Múzeumban.
A szakember mindenekelőtt leszögezte, hogy a jelenleg is érvényben lévő hivatalos román állásponttal ellentétben Bécsben nem diktátum, hanem döntés született, méghozzá Bukarest kérésére. Ezt megelőzően (1940. június 26-án) ugyanis a Szovjetunió ultimátumot intézett Romániához, amelyben a tőle 1918-ban elcsatolt Besszarábia átadását követelte, a román kormány pedig némi gondolkodási idő után kiürítette és visszaszolgáltatta. Ezt használta fel Magyarország precedensként a Romániával szemben fennálló területi követelései érvényesítése érdekében. Ennek első lépéseként a teljes magyar hadsereget, mintegy 550 ezer főt vonultatott fel a magyar-román határon, mellyel szemben az időközben mozgósított román hadsereg is felsorakozott.
A pattanásig feszült helyzetben Románia volt az, amely Erdély ügyében a tengelyhatalmakhoz fordult bíráskodás végett, Németország azonban a két felet közvetlen megegyezésre utasította. Így került sor augusztus 16-a és 24-e között Szörénytornyán (Turnu Severin) az újabb, de szintén eredménytelenül zárult magyar-román tárgyalásokra. A román kormány ugyanis csak Bihar és Szatmár megyét adta volna át, cserébe pedig a teljes erdélyi magyar lakosság kitelepítését kérte. Ezzel szemben a magyar kormány minél nagyobb területet szeretett volna visszakapni, és csupán ennek megtörténte után gondolkodott az esetleges lakosságcserében.
A magyar fél, miután meggyőződött, hogy a tárgyalások nem vezetnek az általa várt eredményre, augusztus 23-án hadiparancsba adta Románia augusztus 28-án történő megtámadását. Ez különben is egybevágott gróf Teleki Pál külügyminiszter elképzelésével, aki a területek önerőből való visszaszerzésének volt a híve, mert tudta: egy kedvező nagyhatalmi döntés túl nagy árat követel.
Németország, amikor tudomást szerzett a magyar hadiparancsról, augusztus 27-én mindkét felet Bécsbe rendelte, ahová azok a tengelyhatalmak közvetítésével folytatódó tárgyalások reményében érkeztek. Ehelyett azonban közölték velük, hogy a határkérdésben döntés született, melyet annak ismerete nélkül, amolyan zsákbamacskaként kell elfogadniuk.
Némi huzavona után ez meg is történt, és csak azután tekinthették meg az új határvonalat rögzítő térképet, amely értelmében a Trianonban elcsatolt 103.093 négyzetkilométerből 43.104 visszakerült Magyarországhoz. A II. bécsi döntést Németország, Olaszország, Magyarország és Románia külügyminiszterei írták alá, a magyar hadsereg pedig szeptember 5-én megkezdte bevonulását a visszaszállt területekre.
A történész számadatokkal igazolta a magyar államnak Észak-Erdély gazdasági felzárkóztatására irányuló erőfeszítéseit, melynek során a háborúba történő kényszerbelépésük (1941. június 27.) ellenére is hatalmas összeget, a költségvetés mintegy 68%-át fektették be ide.