Kézműves értékeink tisztelete

Öt év kutatómunka eredményének egy szeletét mutatják be a Hagyományos népi mesterségek Háromszéken és Erdővidéken című kötetben, amely harminc népi mesterséget ismertet. A dr. Kinda István néprajzkutató, a Székely Nemzeti Múzeum főmuzeológusa által jegyzett könyv a Háromszék Vármegye Kiadó gondozásában jelent meg, bemutatóját csütörtök este Sepsiszentgyörgyön, a Bod Péter Megyei Könyvtárban tartották.

Hosszú út fontos mérföldköve ez a könyv – vezette fel a Hagyományos népi mesterségek Háromszéken és Erdővidéken című kötet könyvbemutatóját Imreh Marton István, a Kovászna Megyei Művelődési Központ igazgatója, ismertetve a 2013-ban indított, Háromszék népi mesterségeinek és kézműves hagyományainak számbavételét célzó értékfelmérő program hátterét. Mint elmondta, az elkövetkezőkben Hargita és Maros megyei mesterek is bekerülnek a népi mesterek adatbázisába, ugyanakkor további mesterségbemutató dokumentumfilmek készülnek. A most megjelenő könyv célja, hogy a laikusnak is élvezhető, de szakmai szempontok szerint is értékes anyagot mutasson be, tette hozzá az igazgató.
Az elmúlt években dr. Kinda István rendszeres kutatásokat végzett Háromszék falvaiban, ahol pontosan felkutatta, megvizsgálta és dokumentálta a vidék kézműves hagyományait, eszközkészletét, technológiai folyamatait és termékeit – ismertette a kötetet és a benne összefoglalt kutatómunkát dr. Pozsony Ferenc, egyetemi tanár, akadémikus. „Eredményeivel kapcsolatban kiemelném: a háromszéki falvak lakossága egészen a 20. század közepéig elsősorban helyi, természeti erőforrásokra építette életstratégiáját. Tehát az itt élő és munkálkodó mesterek legtöbbször a falvak tőszomszédságában lévő természetes anyagokat hasznosították: pl. az ácsok, asztalosok, kádárok, kerekesek, szénégetők a közeli erdők faanyagát, a tímárok, szűcsök, cipészek a helyben tenyésztett állatok bőrét, a téglavetők, fazekasok, cserépkészítők a falvak területén található agyagot, a kőfaragók a legközelebbi kőbányák anyagát, a szövőasszonyok a helyben megtermelt kender, len és gyapjú szálait, a pékek és mézeskalácsosok a környéken megtermelt lisztet, burgonyát, mézet stb. Hosszú távon éppen ezeknek az erőforrásoknak (szántóföldnek, kaszálóknak, legelőknek, erdőknek, kőbányáknak, borvízforrásoknak) megtartása, megőrzése, tulajdonlása jelentheti a mindenkori központi hatalomtól viszonylag független, autonóm székely élet, életvilág, társadalom, kultúra hosszú távú fennmaradását” – fogalmazott dr. Pozsony Ferenc.
„Becsléseink szerint a megye lakosságának legkevesebb 0,5%-a, azaz több mint 1000 ember kiváló szakmai szinten, mesterfokon ismerője és űzője egy vagy több hagyományos háziipari foglalkozásnak. Az olyan mesterségek, mint a kézi tégla- és cserépvetés, a mészégetés vagy a szénégetés Európa reliktumfoglalkozásainak számítanak, melyek másutt évszázadok óta kihaltak, éppen ezért dokumentálásuk, védelmük, megőrzésük és bemutatásuk fontos kulturális, muzeológiai és turisztikai érdek. Kutatási programunk és kiadványunk felhívja a figyelmet arra, hogy a hagyományos anyagok, módszerek, eljárások ismerőiként a mesterek személyében a kétkezi munkásoknál többet, a háromszéki hagyományos értékeket továbbörökítő kézműveseket tisztelhetjük” – hangsúlyozta dr. Kinda István, a kötet szerzője.
A 370 oldalas könyv megvásárolható a Kovászna Megyei Művelődési Központban. <<
(Kovászna Megye Tanácsának sajtóirodája)