Keserű gondolatok

A pénz a kenőanyag, amely fáradhatatlanul működteti a gépezetet, melyben az ember, még a legjobb szándékú vezető is, idővel egyszerű alkatrésszé válik, mint Chaplin híres alkotásában, a Modern időkben. Ha megpróbál ellenállni, az egyszerűen kidobja magából, mint az immunrendszer az idegen testet, és mással helyettesíti.

Az első világháborúban Wilson elnök őszintén távol akarta tartani Amerikát a hadakozástól. De amikor a kereskedőpartner Nagy-Britannia már-már fizetésképtelenné vált, meg kellett menteni, nem? A semlegesként eladott temérdek fegyver nem volt ingyen.

Amíg Ceaușescu, más államfőkhöz hasonlóan, sorra vette fel az IMF- és Világbank-kölcsönöket, majd a nép nyögve fizetgette a részleteket kamatostól, addig Bukarest nyugat vezéreinek zarándokhelye volt, őt pedig a királynő hintójában kocsikáztatták London utcáin. Amikor viszont kimondta, hogy ezek ez intézmények egy pénzügyi rabszolgatartó rendszer eszközei és minden kapcsolatot megszakít velük, aláírta a saját kilövetési parancsát. Csak nem gondoljuk, hogy a mi emberi jogainkért puccsozták meg ólommal?

Donald Trump azzal az ígérettel választatta magát az USA elnökévé, hogy ő egészen másféle vezető lesz, hogy vége az időnek, amikor más országok életét dirigálták. Alig telt el három hónap, és Szíriát bombázta. Honnan a pálfordulás? A Pentagon meggazdagodott egy teljesen új típusú, páratlan méretű rakétával; azt muszáj kipróbálni, nemde? Ha Trump nemet mond, tesznek helyette mást, aki rábólint, mert a kolosszális összegekben érdekelt hadiipar csak nem fog átállni pizsamabulis lufik gyártására! Ne legyünk naivak, lehet a Fehér Házban Obama vagy Trump, de akár Britney Spears vagy Mickey Mouse, a gépezet úgyis megnyomatja velük a gombot; amint a Kreml bármilyen nevű bérlője talál a jégmezőkön is lerohanható Afganisztánt vagy Ukrajnát.

Angela Merkel a tavaly Budapestre látogatott, a média nagy szomorúságára balhé nélkül. Ilyenkor, szokás szerint, a magas rangú vendég utólag nem-protokolláris látogatásra megy valahova. Hova ment? Egy svábok által alapított faluba? Nem. Egy német kulturális intézménybe? Dehogy. Egy zsinagógába, körülbelül nyolcszázadszor esengeni hivatalos bűnbocsánatért. A keletnémet lelkész lánya is tudja, hogy a Deutsche Bank nem Goethe-idézetekkel működik, hanem pénzzel, pénzzel, pénzzel.