Kérem vissza a nyaramat!

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

Szabó Barbara

2020. szeptember 07., 00:022020. szeptember 07., 00:02

A naptár szerint beléptünk az év kilencedik hónapjába, elkezdődött az ősz, az elmúlás évszaka. De hogyan múlhat el az, ami el sem kezdődött? Hogyan lehet vége egy nyárnak, amely pont annyira volt üres, mint az idei határidőnaplóm?

A nyaralások alatt lebarnult karom ilyenkor már tele szokott lenni fesztivál-, buli-, koncertszalagokkal. Most meg a kopottas maszkom lóg csupán rajta. Szeretném hinni, hogy igazából még csak most kezdődik a nyár, amely tele van ígéretekkel, lehetőségekkel, szabadsággal, reggelekbe nyúló bulizással, tánccal. De mégis mi várhat még ránk? Egy kis zakuszkafőzés, keszekusza iskolakezdés. Ja meg az a másik zakuszka, a kampány és a választások. Csodálatos.

Nekem az ősz a kedvencem: bárkivel vitába szállok, mennyivel jobb, mint a fullasztó július. Imádom a színeit, illatát, a gyerekkoromból kiragadott emléket az iskolakezdésről. Jelenleg viszont egy képet látnak a szemeim, ahogy lemegyek az utcára hatalmas táblákkal a kezemben. A táblákon őszi festmények vannak pirossal áthúzva, én meg azt skandálom: „Adjátok vissza a nyarat! Miért ősz, ha nyár sem volt?”

Hogyan lehetne azonban sztrájkolni egy évszak ellen, az idő múlása ellen? Hogyan lehetne elölről kezdeni az évet, megmásítani, tartalmat vinni szürkeségébe? Hogyan lett volna igazi nyár, hisz tavasz sem volt, 2020-as év sem volt, csak egy meghatározatlan furcsa valami, ami egyszerre telik baromi lassan, és mégis fénysebességgel szalad.

De bárcsak lenne a gyorsaságban értelem. Bár múlna is, nem csak telne. Ha magával vinné a keserűséget, elhozná a megváltást, akkor rácsapnék a hátsójára ennek az ostoba jószágnak, hadd menjen gyorsabban. Azonban málha nélkül halad útján, a megváltást az őszre és télre hagyja, vagy ahogyan kinéz, inkább a jövő évre. Amilyen borús kint az idő, éppoly borúsak az adatok. Előbbi nem kecsegtet további nyárral, utóbbi nem ígéri a jobbat.

Bennrekedtünk. Bezártak, nemcsak a házba, nemcsak a maszkba, hanem a helyzetbe, az évbe, a keserűségbe is. Ha eltelik a ború, elszáll a tél is, és ha újra nyílnak majd a hóvirágok, szabad majd mosolyogva átölelni egy rég látott ismerőst?