Kerékpáros küldetés

Kalandokkal fűszerezett, megpróbáltatásokkal tűzdelt vándorútjáról vetített képes előadáson számolt be a Kovásznai Művelődési Központban, az idei Kőrösi Csoma Sándor Napok alkalmából. Ugyanakkor bemutatták az élményeit Csoma útján két keréken címmel megörökítő, frissen megjelent kötetét is.

Zichó Viktorban nem mindennapi helyen, hanem az Ararát-hegység 5137 m magas keleti csúcsán fogalmazódott meg az elhatározás, hogy öt év múlva, a székely tudós útra kelésének (1819) kétszázadik évfordulóján végigbiciklizzen az ő nyomvonalán. Szép elképzelés, a megvalósításához azonban számtalan nehézséget kellett leküzdenie, amelyek nagysága legtöbbünket még az elindulás előtt a tervünk feladására kényszerített volna. Ne is beszélve az útközben adódott, visszafordulást sugalló kedvezőtlen fordulatokról. Emberünket viszont nem ilyen fából faragták, Isten segítségével keresztülverekedte magát az előtte tornyosuló akadályokon, és a kishitűség, valamint közömbösség koloncát is lerázva magáról, 2019. július 2-án nekivágott.

Zichó a Partium, Belső-Erdély, a Székelyföld, Románia Kárpátokon túli területe, Bulgária, Törökország, Irak, Irán, Türkmenisztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán érintésével a Hindukus-hegység egyik hágóján át érkezett Afganisztánba, és Pakisztánon keresztül lépett be Indiába. Szándéka szerint ugyanis a jelenlegi körülmények és viszonyok által megengedett legnagyobb pontossággal akarta követni Csoma útvonalát. Zarándoklata alatt szenvedett a perzselő nap melegétől és a szomjúságtól, küzdött a meredek hágókkal és a faggyal, a nehéz, sziklákkal teleszórt terepen és vízmosásszerű utakon többször sérült súlyosan a kerékpárja, de megtapasztalhatta a keleti vendégszeretetet is.

De az igazi, célja elérést is veszélyeztető megpróbáltatások Pakisztánban vártak rá, ahol kémkedés gyanújával letartóztatták, és rácsok mögé dugták. Csak Magyarország Külügyminisztériumának a közbenjárására és óvadék ellenében sikerült onnan szabadulnia. Indiában pedig az időközben kitört koronavírus-járvány miatt szállították kórházba a minden külföldi állampolgárban lehetséges fertőzöttet látó hatóságok. És annak ellenére, hogy egészséges mivoltát a két alkalommal elvégzett tesztek is igazolták, még a magyar diplomácia közbenjárására sem voltak hajlandók onnan kiengedni. Több mint kéthónapnyi veszteglés után távozhatott végül, de az ott ellopott útlevele és pénze nélkül. Így végül álruhában bujkálva jutott el Csoma Sándor dardzsilingi sírjához, hogy elhelyezhesse rajta az otthonról hozott nemzetiszínű szalagokat és a közelében elültethesse a Csomakőrösön gondjaira bízott székely diókat.

„Küldetésként éltem meg, hogy eljussak oda. Hogy tiszteletemet tegyem a nagy magyar porhüvelyét rejtő hantnál. Hogy fejet hajtsak egy olyan honfitársunk emléke előtt, aki a nemzet egészének dicsőséget hozott. Magatartása, akaratereje és munkássága mindannyiunk számára követendő példa kell, hogy legyen, amíg magyar ajkú népek élnek” – fogalmazott küldetéséről Zichó.