Karanténnapló: nem várt bejegyzés

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

Szabó Barbara

2020. június 26., 00:152020. június 26., 00:15

Egy hónnappal ezelőtt azt hittem, végre véget vethetek a karanténnaplónak. Elterveztem, hogy minden percemet a szabadban töltöm, minden hétvégén elmegyek valahová kirándulni. Felfedezem a környéket, Romániát, ha már külföldre nehézkes az utazás. Bevásároltam igazi nyári cuccokból, rövidnadrágból és még rövidebb pólókból. Még amikor időmilliomos voltam, felfrissítettem a ruhatáramat. Minden téli, kötött, meleg ruhát kidobtam vagy elcsomagoltam, gondolván, hogy idén már nem lesz rá szükség. Ha a rádióban meghallottam az Add már, Uram, az esőt! című dalt, önzőmód elkapcsoltam.

Aztán egyszer-kétszer el is jutottunk valamilyen látnivalóhoz, egyszer-kétszer fel is húztam a rövidnadrágot. Majd jött ez az angliai időjárás. Első napokban még optimista voltam. Eldöntöttem, nem érdekel az időjárás, felhúzom a fehér teniszkémet, kimegyek sétálni, ha esik, ha fúj. Optimistán álltam a dolgokhoz, erőt vettem magamon, mosolyogtam az öt napja tartó esőnek, és mantráztam, hogy egyszer ennek is vége lesz. Lestem az időjárás-előrejelzést, azt hittem, a telefonom rossz, amiért két hétre előre csak felhőcskét mutat villámmal.

Ilyenkor azért mindig összeszorult a gyomrom, hiába mosolyogtam, mint a vadalma. Tudniillik kiskutya módjára rettegem a vihartól, villámtól, dörgéstől. Haragszom magamra emiatt, de akármit kipróbáltam már, amit az internet világa javasol, a fóbiám maradt, és valószínű, amíg élek, marad. Ilyenkor csak arra vagyok képes, hogy bebújjak az ágyamba, fejem búbjáig húzzam a takarót, elmorzsoljak néhány könnycseppet, imádkozzam, nyugtassam magam, mint egy hasfájásos újszülöttet. És őszintén remélem, ezzel nem vagyok egyedül.

Így most már igazán elég ebből az egészből. Ne legyen több bezártság, szorongás! Elég volt az eső, a szél, a dörgés. Jóllakott a föld, a fa, a termés, megteltek a kutak vízzel, megtelt az ember is az esővel. Vidd hát, Uram, az esőt! Vidd, ahol még szükség van rá, ne is hozd vissza októberig! Elég az árvízből, a beázott pincékből. Bújj már elő, nap, kék ég! Elég viszontagságos ez az év úgy, ahogy van. Ahogy jöttél eső, angolosan távozzál!