Karácsony, templom, éneklés

A karácsony mindenki számára felejthetetlen. A titkokkal teli éj mindenkit elvarázsol. A felnőttek is örömmel gondolnak vissza a régi karácsonyokra, amikor ők álltak a csillogó – villogó karácsonyfa előtt, és várták a csodát. Gábor Judit, a kézdiszentkereszti Trefán Leonárd Általános Iskola pedagógusa osztotta meg emlékeit a Cseperedő olvasóival.

Székely Hírmondó

2018. december 20., 08:442018. december 20., 08:44

Karácsony, templom, éneklés. Ez a három fogalom nálam összetartozik. Istenfélő, katolikus neveltetésben részesültem, hisz édesapám kántor volt. Gyermekkorom karácsonyi emlékei végigkísérik az életem, az akkor átélt élmények mindig előjönnek, valahányszor itt van az ünnep. A karácsonyt az adventi időszak előzi meg, amikor a hajnali misékre hívó harangszó hangjára elindulunk a templomok felé. Emlékszem, még óvodás voltam, amikor a korai keléshez a „roráté kolbász” volt a motiváció, egy színes, apró cukorkákkal tele hosszúkás zacskó, amit a pap bácsi ígért minden kisgyermeknek, aki részt vett a korai szentmisén. Én is kaptam belőle…

Szenvedején este kisgyermekek jártak a falunkban házról házra énekelni, verset mondani, köszönteni. Izgalommal vártuk mindig azt a pillanatot, amikor felcsendült az ajtó előtt a Mennyből az angyal, a Pásztorok, pásztorok, és az éneklők kipirult arccal várták a kalácsot, cukorkát. Hozzánk titokban jött az angyal, sosem találkoztam vele, pedig nagyon szerettem volna. Húgaimmal a fa alatt karácsonyi dalokat énekeltünk, kibontottuk az ajándékokat, majd indultunk az éjféli misére. Családunkban nagyon fontos esemény volt az István-nap. Édesapám névnapját december 25-én este ünnepeltük baráti társaságban, hajnalig tartó énekléssel. Nagyon szerettem hallgatni a felnőttek énekét, sok egyházi és világi éneket megtanultam tőlük, velük együtt énekeltem, amíg el nem nyomott az álom.

Ezen az estén fiatal legények is jöttek hozzánk köszönteni édesapámat. Kint a hideg, havas éjszakában, az ajtó előtt énekeltek, verseltek, aztán behívtuk őket egy pohár borra. Még egy-két közös ének, és máris indultak tovább Istvánt, Jánost köszönteni. Ez volt a szokás. Gyermekkorom legszebb emlékei a családi karácsonyok. Felnőttként is ez a kedvenc ünnepem. Édesapám már nem él, de édesanyámnál mindig összegyűl a már unokákkal kibővült családunk. Énekelünk, beszélgetünk, gyermekeinknek a régi karácsonyokról mesélünk. Így, az ünnep küszöbén kívánok a mai és a tegnapi gyermekeknek egyaránt áldott, békés, meghitt karácsonyt!

Gábor Judit

A jövő héten Czilli Aranka Ágota, a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceum magyar szakos tanára eleveníti fel karácsonnyal kapcsolatos gyerekkori emlékeit.