Kapcsolódni a magyar gyökerekhez

– Értesüléseim szerint, te eddig mindenik alkalmon részt vettél, mit kell tudnunk a MIVIT-ről?

– Valóban a kezdetektől jelen vagyok, a rendezvény indulásától minden évben visszajárok. Megálmodója és egyben állandó főszervezője Ács Tibor, aki a Dominique Carpenter cég vezetője is. Nagyon izgalmas lehet egy ilyen eseményt megszervezni, de a legérdekesebb az ide érkező emberek megkeresése és összegyűjtése, azt gondolom. Első évben fesztivál jellegű volt, viszont nem igazán volt nyerő ez a forma, így a továbbiakban egy zártkörű táborrá módosult a találkozó. Idén például részt vettünk Erdélyből, Felvidékről, de érkezett fiatal Ciprusból, Fehér-oroszországból, Amerika több részéről is. A MIVIT érdekessége az, hogy a helyszíne változó, ezáltal is jobban megismerhetjük Magyarországot, nem mindig a fővárosba vagy annak környékére megyünk.

– A koronavírus-járvány nehezítette a kiutazást, hogyan sikerült megszervezni a csapatot?

– A világtalálkozó időpontja minden évben júliusra esik, idén a járvány viszont meghiúsította ezt. Mi már júniusban megszerveztük 14 fős csapatunkat, azonban a rendezvény augusztus végére tolódott. Indulás előtti napokban két koronavírustesztet is el kellett végeznünk. Indulásunk előtt egy nappal tudtuk meg, hogy szabad-e az út, amikor megkaptuk második negatív eredményünket is. Odautazásunk nagyon kalandos volt. Egy órára a határátkelőtől kidurrant a gumiabroncsunk, amelyet orvosolni kellett, így már az autópályán kipakoltuk csomagjainkat. A határátkelőnél újabb személyes akadályba ütköztünk, az még egy órát rátett tervezett utunk végére. Mindent összevetve, szerencsésen megérkeztünk Békés megyébe, Mezőberénybe.

– Az ott eltöltött egy hét programját, hogyan képzelhetjük el?

– Ahogyan már említettem, idén Mezőberény városában volt a szálláshelyünk. Az első nap a szállás elfoglalásáról, egymás köszöntéséről és az ismerkedésről szólt. A hét további két napján várlátogatáson és kulturális programokon vettünk részt. Idén az Almásy-kastély, a Gyulai vár volt a célállomás, de pálinkafőzdében, akvaparkban is jártunk, sőt kenutúrát is tettünk a Kőrösön. A hét következő napjaiban sportversenyek zajlottak, ahol Erdélyt képviselve a fiúk a labdarúgó-bajnokságban az első helyet, a lányok a röplabdabajnokságban a harmadik helyet szerezték meg. Ezután táncház és főzés volt a soron. Értelemszerűen a főzőnap attól érdekes, hogy mindenki hozza régiója különlegességét, és végig kóstolhatjuk a finomabbnál finomabb falatokat. Ilyen volt például a sztrapacska vagy a miccs.

A MIVIT egyik legkiemelkedőbb programpontja a konferencia, amelynek keretén belül egy emlékkönyvet írunk alá, megpecsételve részvételünket. Az emlékkönyvben nem csak nevünk szerepel, hanem az az egyesület is, amelyet képviselünk. Ács Tibor beszédében fogalmazta meg, hogy számára az említett könyv nem csupán statisztika, hanem egy nosztalgiabomba is, visszanézve már-már hihetetlen, hogy milyen sokan vagyunk, akik a közösségi életben vállalunk szerepet, egyáltalán mennyi ilyen alakulat létezik a világon. Idén bekerült a Nagykürt ’95 Fúvószenekar is a programfüzetbe, amelyet karmesterként büszkeséggel említek. A zenekar néhány tagja hangszert ragadott és közel egyórás koncerttel készült a résztvevőknek.

– Szerinted mitől vált állandó rendezvénnyé és mi az az indok, ami miatt szívesen vagy visszatérő vendég a MIVIT-en?

– Számomra nagyon izgalmas, hogy sok új emberrel ismerkedhetünk meg, akik különböző beosztásban vannak, lehet akár egyetemista, akár már dolgozó az adott személy. Megoszthatjuk politikai, történelmi nézeteinket egymással, de ugyanúgy szórakozhatunk is. Kialakíthatunk gazdasági kapcsolatokat. Vannak még olyan társaim, akikkel már ismerősként látogatunk vissza, de élmény és pozitív visszajelzés az is nekem, amikor hazámból vihetek új embereket magammal. Összességében egy élménydús tábor kultúra és szórakozás szempontjából is, illetve egy eredményes eszmecsere.