Jókedv a sportcsarnokban

Jókedvű, szép összmunka
Mondják, fárasztó a versenyszerű munka, de valami titkos összetevő mégis van benne, hogy újrázni támad kedve annak, aki egyszer belekóstolt. Az viszont már számottevő, ha olyant is sikerül rávenni a részvételre, akinek a gyomra is tiltakozik a zsíros szagok ellen – ez a KolbászHÁRITó csapat teljesítménye, de jó emberekkel, jó helyen lenni, ez már olyasmi, amiért tizedik éve járnak vissza a fiatalok.

Az 5 dolgozóból és 5 szurkolóból álló csapatoknak 10 kiló húst kellett feldolgozni, abból 2 óra elteltével 50 centis kolbászt leadni zsűrizésre a kb. 20 méterből, amire elegendő volt a töltelék. Hogy azt hogyan dolgozták meg, darabosra vagy finomabbra, miként fűszerezték, paprikázták-e vagy sem, az már a csapat döntése volt. Voltak kezdő fiatalok, voltak nagy versenyrutinnal rendelkező baráti társaságok, profi múlttal rendelkező vagy hobbiszakácsok, tanulók és nyugdíjasok. Mădălina Șantanak, a zsűri elnökének az volt az elvárása, tisztán, örömmel dolgozzanak, jó közösségben. Falvai János, a Bertis vezető séfje a hagyományos erdélyi ízeket kereste, de nem zárta ki, hogy hagyja magát meglepni, „lekenyerezni” egy innovatív fűszerezésű kolbásszal. Könczei Csaba, a Szabadtűzi Lovagrendet képviselő zsűritag azt is elmondta, a sütés előtti és utáni állagot, aspektust, ízt is értékelik, a pikáns kolbásznak például darabosabbnak, az édeskésnek pedig egyneműnek illik lennie, ezzel összefüggésben kell legyen a zsírosság és a fűszerezés is. De a fent említetteken kívül Sikó-Barabási Sándorral, az állategészségügyi hivatal igazgatójával, Uhrin Sándorral, a Csabai Kolbászklub Egyesület alelnökével, valamint a brassói Oana Irina Coantăval teljes zsűri pontozta az alapanyagok előkészítését, a munkaszervezést, a asztaldíszítést és a tálalást is.

Sokan mondták, hagyományos kolbász lesz, azaz nem paprikás, mert az magyarországi módi, itthon régebben nem volt hozzáférhető a pirospaprika. A nagybaconiak azért a biztonság kedvéért kétféle változatot készítettek, majd a jobbikkal versenyeztek, ez volt a stratégiája az öt erővidéki falut képviselő, állatorvosokból, agrármérnökökből álló fiatalos csapatnak. Már nem kellett bizonyítania a testvérmegyéből, Békésből érkezett orosházi kolbászklub csapatának, mely az eddigi főzőversenyeken szerzett 14 érmét is kiállította. – Még a káposztafesztiválra is neveztünk volna, ha nem lett volna egy napon – bizonygatta az egyik ambiciózus csapattag, Restály Györgyné.
Itt-ott hagyományos fűszerek, a só, bors, paprika mellett olyan adalékok is előkerültek, mint a török csípős paprika, a fokhagyma, a kömény, a füstölt sajt, a szerecsendió, a mustármag vagy az őrölt borókabogyó.

Bizonyára többen is főztek volna káposztás ételeket, az előbb említett ok miatt mégsem, most 11 csapat állt rajthoz. A kondéroknak a stadion bejáratánál szorítottak helyet. A Constantin Brăncuși-líceum három csapattal is rajthoz állt, diákokat is hoztak tapasztalatot szerezni, de a Berde Áron Szakközépiskola lányai is – önszántukból – beneveztek, Morar Katalin tanárnőjükkel, tavalyi savanyú káposztából főtt töltött káposztájukkal egy különdíjat is hazavittek.

Tizenhárom csapat a pódiumon
– Nincsenek határok a konyhaművészetben – felelte Mădălina Șanta arra a kérdésre, meddig lehet javítani egy kolbász minőségét, hiszen van, aki 16. éve tökéletesíti tudományát. – Lehet más összetevőkkel, más húsféleségekkel kombinálni, a fűszerezésen változtatni, vagy a technológián.

A kísérletezésben nem volt hiány. Falvai János az eredményhirdetés előtt így értékelte a teljesítményt: – A köménnyel és a csípőssel egy-két csapat nem bánt jól. Volt kólás, birsalmás, gombás kolbász, volt teljes káposztafej megtöltve hússal, ez tetszett, de a vakkóstolás során szinte egyöntetűen ugyanazokat találták a legjobbaknak a zsűritagok, mindenkinek meglepetésére.

Ma már tudja ország-világ, hogy egy először versenyző női csapat – benne kakukktojásként egy kiesett tagot helyettesítő beugró férj – az RMDSZ Ozsdolai Nőszervezete nyerte a fődíjat borókabogyóval fűszerezett kolbásszal. Megvan a motivációjuk a jövőbeni versenyzésre, például a Békéscsabai Kolbászfesztiválon – amely nagyságrendekkel nagyobb a mienknél, 650 résztvevő csapattal – képviselhetik Háromszéket.

Amúgy négy kategóriában osztottak díjakat: a cégek kategóriájában első lett a GYU-Sic (gyulai és székely) nőcsapata, második a Négyesfogat, harmadik a GYU-SIC férfi csapata. Ez utóbbi sikeréhez hozzájárult a 7 éves Dulányi Balogh Zádor és a 4 éves Nagy Soma is. Az önkormányzatok és intézmények versenyében az első lett a Cserniped (csernátoni pedagógusok) csapat, második a Kommandósok (nevükben a hovatartozásuk), harmadik pedig a Kovászna–Csenger vegyes csapat.

Civil szervezetek kategóriájában a Szörcsei Szabadtűzi Lovagrend győzött, második lett a Sepsi OSK, harmadik az RMDSZ Szentkatolnai Nőszervezete. A határon túli csapatok mezőnyében a dobogó legfelső fokát a Békéscsabai Önkormányzat, mögöttük a Békéscsabai Kolbászklub 1-es és 2-es csapata foglalhatta el.

A káposztafőző-versenyre benevezők is számos meglepetéssel rukkoltak elő: a szőlőlevélbe csomagolt őrölt hús mellett volt töltött káposzta torta is. A legjobbnak a Cserniped csapat főztje bizonyult, másodikak lettek a Sepsinagyik a gyímesi csángó recept alapján elkészített töltött káposztájukkal, és harmadik lett a Reménység Nyugdíjas Klub csapata, akik elmondták, csupán az élmény miatt és a találkozás öröméért vesznek részt rendszeresen az eseményen.

Mindez a lelátóról
Valóban szép élmény az asztalok között sétálgatni, szemrevételezni a fantáziadús dekorációt, a jókedvű munkát, ellesni egy-két mesterfogást, szóba állni a beszédesebb szakácsokkal, kuktákkal, ami a korábbi években hozzáférhetőbb volt a látogatók számára is. Csupán az volt a dolog hátulütője, hogy a nap végére eltűnt az asztalról szinte minden mozdítható, ehető dekoráció és kellék. Ezért örültek a versenyzők a változásnak, hogy a zavartalan munkát egy számukra elkerített területen, a sportcsarnok pályáján biztosították a csapatoknak, a látogatók a lelátóról és a nagy kivetítőn nézhették a munkát. Kompenzációként a 10 lejes belépőjeggyel feljogosították őket egy szál kolbász és egy sör vagy üdítő elfogyasztására. Ez nyerő húzás volt, a kolbász mindenkinek ízlett, a megkérdezettek egyöntetűen megdicsérték. Ám mégis volt, aki csalódottan távozott, mert szerette volna közelebbről is megnézni a dekorációt, megkóstolta volna a különféle ízesítésű kolbászokat, illetve azért is reklamált, mert túl hosszú sort kellett állni a porciójáért a kinti csárdánál. (És igaza volt.) Más azonban örült a jó zenének – míg a zsűri kóstolgatott, a kászonújfalusi zenészek nótáztak –, és egészében nagyon jónak ítélte a rendezvényt.

A jövő titka, hogy lesz-e 17. Kolbászparádé és Káposztafesztivál. Merthogy a legügyesebb európai országnak, Portugáliának is 13 év kellett, hogy a sertéspestisen túltegye magát, míg Szardínia 70 éve kínlódik vele – magyarázta dr. Sikó-Barabási Sándor, aki tegnap is több Duna menti városból kapott riasztást újabb betegség-gócpontokról. Ezért csak remélhető, hogy jövőben is, szigorú odafigyeléssel legyőzhetők a gasztrofesztivál megrendezését hátráltató akadályok, és a felnőttkort is megéri a rendezvény.