Izgalom kell? Olvass!

Nyáry Krisztián és Onagy Zoltán sorozatban emelgetik nagy íróink ágylepedőit, csak-csak meggyőzik a telefonjaikat nyomkodó nebulókat, hogy az irodalmárok alsó fele sem kevésbé izgalmas, mint a hollywoodi sztároké. Kétes megközelítés, ízlésemnek olyan, mint a smirglipapír egy bébi popsinak, de amennyiben hatékonynak bizonyul, hajlandó vagyok félretenni minden prüdériát.

Rázós eset a Gulliveré. Ne mosolyogjon, kedves olvasó, a Gulliver utazásai egyáltalán nem gyerekkönyv, aki még nem ismeri a teljes regényt, könyörgöm, rohanjon a könyvtárba kivenni, tilos meghalni mindaddig. Nos, itt a hős elérkezik egy Laputa nevű fantasztikus országba, ahol a helyi csillagászok „legutóbb a Mars körül két apró mellékbolygót fedeztek fel, a belső csillag a főbolygó középpontjától három, a külső viszont öt átmérőnyi távolságra futja ellipszisét, az első tíz, a második huszonegy és fél óra alatt végez pályájával…” Furcsa az, hogy ezen mellékbolygókat százötven évvel később fedezték fel. Honnan tudta Jonathan Swift ezt a bolygó-históriát? Rejtély.

Az is rejtély, hogy 1914-ben Giorgio de Chirico, a szürrealista festő barátjáról, Guillaume Apollinaire költőről készített egy portrét, fura címmel: A célpont-ember. A háttérben egy férfiarc látható, árnyékolva, profilból, a halántékán egy karika, mint egy lőtéri célponton. Két év múlva Apollinaire a világháborús lövészárokban pontosan ott, a halántékán sebesült meg, később belehalt a sérülésbe, igaz, a spanyolnátha is besegített.

1842-ben Edgar Allan Poe Philadelphiában újságíróskodott. Abban az időben Charles Dickens már közölte folytatásokban, folyóiratokban a regényeit, egyes lapszámok eljutottak Amerikába is, az irodaloméhes közönség úgy várta a lapokat szállító hajók érkezését, mint mi a szalámit az üzletek előtt a Csau-időkben. Miután a Barnaby Rudge című regényből négy fejezetet elolvasott, Poe a Graham’s Magazine-ben olvasói elé állt, mondván, én megértettem Dickens írói technikáját, belebújtam a szereplők bőrébe, szóval szerintem ez és ez lesz a vége. Elképesztően jól eltalálta, beleértve egy holló-szereplő sorsát. Mellesleg az a holló adta az ötletet a korszakalkotó poémája megszületésében. Szögezzük le, Poe nem ismerte Dickenst, a regény nem volt még megírva, és erősen gyanítom, az internet nem működött.