Ítéletek hordozói

Úgy adta kezembe a könyvet a cseppet sem nyájas, inkább rémült olvasó, mint döglött békát. Mintha százezer dolláros pénztárcát lelt volna, aztán nem tudván mihez kezdeni vele... Megosztotta a rettenetet.

– Még mi jöhet? – Csak ennyit mondott. És ez már nem is kérdés volt, hanem föltételezése mindennek, ami megtörténhet még velünk. Most elolvastam a könyvet, Csiha Kálmán néhai püspök emlékirata versben és prózában, a romániai börtönökben töltött hat és fél esztendőről. Őt is, mint annyi más romániai, erdélyi magyar embert, 1957-ben ítélték börtönre. Csiha Kálmán református papot 10 évvel sújtotta a pártkommunista, rettegett fasiszta diktatúra. Gyermeke már az ő első börtönévében született meg. Hatéveske volt, amikor „visszakapta” édesapját valami nyomorult pártkegyelem folytán.

Még mi jöhet? Most tíz éve, hogy meghalt az erdélyi református püspök. Valahol a végtelenben imáznak Márton Áron katolikus püspökkel Erdélyért, annak magyar népéért is. Miféle rongyos pártkegyelem, miféle ribanc „ámnesztia” kell még nekünk, hogy föloldozást nyernénk eme félfasiszta nemzeti elnyomás alól, a saját szülőföldünkön, otthon-földünkön?

Még mi jöhet, kedves olvasó? És még mi mehet a diktatúra poklaiba Márton Áron és Csiha Kálmán s egy nemzetrész börtönévtizedei után?! Miféle Európa az, amely ezt megtűri a maga esernyője alatt? Bűzlik ott is majdnem minden, ahol ez megtörténhet amaz 1920-as, 1947-es békekötés után.

Mi jöhet még? És mi minden magyar-féle mehet tönkre, mehet veszendőbe emitt, Erdélyországban? Miféle ocsmányoid demokrácia máig, ahol egy nép anyanyelvét ítélik halálra? Miféle élet meg sors adatott annak a magyar nemzetrésznek, ahol itt, né, csak a minap ítélték s ítélik halálba ennek a népnek az iskoláit és templomait? Mit várhatunk jogosan és törvények szerint ott, ahol magyar püspököket vetnek román börtönpriccsekre?

Csiha Kálmán börtönverseit is olvasom (Fény a rácsokon, kiadja az Erdélyi Református Egyházkerület, Kolozsvár, 1999), idézem ide sorait: Feléd szállok korgó dalomba’/ és bekerül az irodalomba/ kiéhezett gyomrom szonettje. –Véle mondom Páll Lajos festőművész, költő (1938–2012., négy év börtön) kérdő sorait: ez hát az életek rendje...?

Hát nem ez! Mi ítéleteket hordozunk magunkban, püspök úr. És azok nem Istentől valók.