Ismerkedés a szerzetesrendekkel

Az évtizedeken át dühöngő kommunizmus áldatlan ténykedése következtében vallási téren sok a bepótolnivalónk, amiből a múzeumunknak is ki kell vennie részét. Annál is inkább, hogy épületének tervezője és kivitelezője, Kós Károly – felismervén a hit fontosságát –, egyik termét eleve a református, másikat a katolikus felekezetnek szánta – jelentette ki köszöntőbeszédében Var­gha Mihály szobrászművész, az intézmény igazgatója.

Az eseményen jelenlévő ft. Márkus András címzetes esperes, az őrkői Mária Világ Királynője Egyházközség plébánosa a szerzetesek között szerzett élményeit osztotta meg a népes hallgatósággal. Humorral fűszerezett előadásában ugyanakkor rámutatott, hogy a szerzetesrendek a világ valamilyen szüksége miatt jöttek létre, ezért bármit is hoztak létre, segíteni akartak vele. Az embereket arra tanították, hogyan kellene gazdálkodni az Isten kezéből kapott adományokkal. Mai üzenetük pedig az, hogy spórolva, takarékosan kellene élni ebben a pazarló világban, ezzel is megpróbálván segíteni a szegények egyre növekvő táborán.

A szerzetesek kilétéről, mindennapjairól, sokoldalú tevékenységéről a kiállítás anyagának megtekintésével szerezhetünk tudomást. A megnyitón dr. Saly Noémi muzeológus (MKVM, Budapest) kurátor ízes tárlatvezetése bővítette az érdeklődők témával kapcsolatos ismereteit. Így megtudhattuk, hogy a szerzetesrend intézménye a kereszténységen belül, pontosabban a katolikus és görögkeleti egyházban fejlődött ki, de létezik a buddhizmusban, hinduizmusban és iszlámban is. A rájuk érvényes közös szabályok, valamint a kötelező hármas fogadalom: tisztaság, engedelmesség és szegénység a középkor elejére alakultak ki. Több rendnél egy sajátos, negyedik fogadalom is létezik. A jezsuitáknál például a pápa iránti engedelmesség, a piaris­táknál a fiatalok nevelése, a karthauziaknál a hallgatás.

A szerzetesrendek tagjai közös fedél alatt laknak, és saját közigazgatási rendszerük van. Az otthonokul szolgáló nagyobb épületegyüttest, amelyben a közösség minden szükségletének és tevékenységének megvan a maga helye, vagyis templom, lakóépület, konyha, ebédlő, könyvtár, gazdasági épületek, műhelyek, raktárak stb., monostornak hívják. A kolostor, illetve zárda, többnyire templommal egybeépített lakóház. A rendház valamelyik monostorhoz vagy kolostorhoz tartozó, de más településen található épület. Önellátók lévén növény- és gyümölcstermesztéssel, állattenyésztéssel, valamint az így nyert termékek feldolgozásával is foglalkoztak. Ugyanakkor ők voltak a környék tanítói és gyógyítói, így a pedagógia és gyógyszerészet úttörőiként is számon tartják őket.