
A szüleim úgy neveltek, hogy tiszteljem a tanárembereket. Felnőve ez akkor is érvényes volt, ha a tanárember nem iskolában, a katedrán, hanem máshol folytatta a tevékenységét, például polgármesterként.
2020. május 05., 00:232020. május 05., 00:23
A szászok Erdélyben betöltött szerepének megítélése mindig ambivalens érzést keltett bennem. Egyrészt csodáltam azt az élni akarást, ami őket jellemezte. Csodáltam azt az okos hozzáállású tenni akarást, amelynek fő szempontja volt mindig a gazdasági érdek előtérbe helyezése. Csodáltam fejlődés iránti vágyukat, azt a képességet, amellyel ezt valóra is váltották, csodáltam a precizitásukat kultúrában, építészetben, kereskedelemben egyaránt. Másrészt azonban mindig túl kimértnek, hidegnek tűntek számomra.
Mások is ismerik biztosan azt a klasszikus történetet, miszerint bekopogunk egy szászhoz egy pohár vízért, és azt a választ kapjuk, hogy kérjünk inkább a szomszédtól, mert az övé jobb. Ezt én hittem is, meg nem is, amikor hallottam, de megmaradt bennem.
Rá szavaztak az erdélyi magyarok
Volt fenntartás bennem akkor is, amikor Klaus Iohannist államelnöknek jelölték, viszont ezt a furcsa érzést felülírta az a tény, hogy második fordulóban ő volt az erdélyi jelölt. Akkor azt gondoltuk, ő az, aki talán érzékenyebb lesz majd általában a nemzeti közösségek, tételesen mind a saját nemzeti kisebbsége, mind az erdélyi magyar közösség gondjai iránt. Elsöprő többséggel támogattuk az elnökké választását. Emlékszem, 2014-ben Szeben megye mellett Hargita és Kovászna megyében kapta a legnagyobb arányú szavazatszámot.
Később aztán az a furcsa ellenérzés felkiáltójelnek bizonyult. Jól láttuk, jól éreztük: ez az ember nem áll ki értünk. Sőt, nemegyszer ellenünk is fordult.
Sosem mondta a szemünkbe
Kétszer találkoztam Klaus Iohannisszal személyesen: egyszer, amikor még polgármester volt Nagyszebenben, és másodjára, amikor államelnökként Háromszéken járt – akkor szűkebb körben beszélgettünk is. Meglepett, hogy mennyire ismeri az erdélyi magyar közösség helyzetét, mennyire ismeri a saját, szász közösségének történelmét és jelenét. Akkor úgy tűnt, megértéssel hallgatja mindazokat a meglátásokat, amelyeket mi, székelyföldi politikusok tártunk elébe. Sőt! Emlékszem, azt válaszolta, és ez is meglepett: higgyétek el, megértem, amit mondotok, át tudom érezni, hiszen az erdélyi szászok 1935 óta egyetlen közigazgatási egységben sincsenek többségben.
Mi, vagy legalábbis én akkor azt hittem, van a tanár, az értelmiségi, a kisebbségi ember lelkében egy olyan világ, ahol mélységeiben, összefüggéseiben, egész történelmében megérti az erdélyi magyar közösséget. Úgy tűnt, érti a kéréseinket, igényeinket, az időnkénti fájdalmainkat, és érti örömeinket is.
A pecsovics
Az utóbbi napok történései azonban nem az akkori benyomásainkat igazolták vissza, hanem épp ellenkezőleg: a legcsúnyább valóságként öltöttek testet évtizedes vagy talán évszázados fenntartásaink. Az elmúlt napokban olyan magyarellenes beszédmódot tett legitimmé, amelyet rég elfeledettnek hittünk, gúnyt űzve kultúránkból, anyanyelvünkből.
Több ez egyszerű provokációnál vagy politikai cselnél. Durva és számító – éppen ezért rendkívül veszélyes és aljas – az a gondolatkör, amelyet szabadjára engedett. Sőt, amelyet „parancsba adott” a román politikum, a román titkosszolgálatok irányába, és amely egyértelművé tette számunkra, hogy Iohannis egy pecsovics, az elnyomó hatalom vakbuzgó kiszolgálója.
* A szó a 19. századi, Pecsovics nevű, kormánypárti urakat szolgáló segéd nevéből származó kifejezés. Mai jelentése: az elnyomó hatalom szolgalelkű, vakbuzgó kiszolgálója.
Tamás Sándor
Három napig állt a bál a kézdiszéki Torján. Pénteken délelőtt kezdődtek és vasárnap este értek véget a Septemberfestre keresztelt falunapok, benne „nemzetközi” főzővetélkedővel és az elmaradhatatlan óriás túrós puliszkával.
Jubileumi kiadásához érkezett Csernáton messze földön híres rendezvénye, amely egyszerre szól hagyományőrzésről, közösségépítésről és szórakozásról. Szeptember 7-én, vasárnap tizedik alkalommal tartanak huszár -és katonadal-találkozót.
Átadta a Kovászna megyei önkormányzat az előkészítő osztályba induló gyerekeknek szánt felszerelt iskolatáskákat. 2250 gyermek részesülhet az ajándékban.
Szeptember 5-7. között zajlanak a 21. alkalommal megrendezett, Septemberfestre keresztelt torjai falunapok. Természetesen idén sem marad el a nemzetközi gasztronómiai verseny és az óriás túrós puliszka. Íme, a program.
Románia legszebb speciális iskoláját vehetik birtokba ebben a tanévben a háromszéki, sajátos nevelési igényű gyerekek: a sepsiszentgyörgyi intézmény egy felújított, kibővített, ultramodern felszereléssel ellátott oktatási egységgé vált.
A parkolási díjak fizetésének tekintetében is halad a korral Sepsiszentgyörgy: jövő hétfőtől csak digitálisan lehet majd fizetni a parkolásért a városban.
A Sepsiszentgyörgyi Helyi Rendőrség, helyi tanácshatározat alapján immáron több éve ellenőrzi a lovas fogatokkal való közlekedést a város területén. Augusztusban újabb, engedéllyel nem rendelkező szekereket foglaltak le.
Sepsiszentgyörgy egyik legnagyobb és legnépszerűbb általános iskolájának diákjai nehéz helyzetben vannak: a tanintézmény mindkét épülete felújítás alatt áll, az osztályokat üggyel-bajjal sikerült elhelyezni. Még egy egész tanévet kell kibírni.
A Mihai Viteazul Főgimnázium épületeinek felújítása akadozik, sportpályáján viszont zajlik a munka: itt épülnek a moduláris tantermek. Sepsiszentgyörgy egyetlen román nyelvű elméleti líceumának diákjai öt év után visszatérnek az intézmény területére.
Kétévente esedékes, immár 23. kollokviumát tartotta a Nemzetközi Címertani Akadémia augusztus 27–30. között Jászvásáron. Ez alkalomból Keöpeczi Sebestyén József erdélyi címerművész munkásságát bemutató tárlatot is berendeztek.
szóljon hozzá!