Iohannis, a nyúl

Nem mer kiállni nyilvános vitára Klaus Iohannis államfő. Azt mondja: a választókkal való párbeszédre összpontosít. Az ország legfontosabb tisztségét betöltő személynek akkor is ki kellene állnia a nyilvánosság elé, ha nem indulna újabb mandátumért. Ki kellene állnia és elmondania, hogy mit tett és miért. Miként volt ő – ahogyan az alkotmány fogalmaz – „közvetítő” az állam hatalmai között, valamint az állam és a társadalom között. Egyáltalán, mikor érdekelte őt a társadalom, netán a társadalomnak az a része, amely más nemzethez tartozik? Öt év alatt egyszer mímelt valamiféle nyitást a kisebbségek irányában, amikor eljött Csíkszeredába, és hozott egy román zászlót ajándékba. Melyek azok a megvalósítások, amiket – most azt állítja – folytatni szeretne? Ja, hogy nincsenek ilyenek? Legfentebb az, hogy miután vállalta, hogy évente négymilliárd euróból amerikai fegyvereket vásárolunk, rendszeresen fogadják a Fehér Házban, s ettől nagyon nagy államférfinak tűnik.

Fél kiállni, hogy nehogy már megkérdezzék tőle – akinek kedvenc kiszólása volt, és nem alaptalanul, hogy büntetőügyesek ne foglaljanak el köztisztségeket – hogy mi a helyzet a nagyszebeni házaival, amelyeknek – jogerős bírósági döntés szerint – törvénytelenül jutott a birtokába. Vagy, ha már ostorozta – ugyancsak nem alaptalanul – a parlamentet, hogy nem oldják fel a képviselők mentelmi jogát, ő miért nem mond le a sajátjáról, hogy a bíróság végezhesse a dolgát? Mivel magyarázná, hogy nem tartotta be az alkotmánybíróság augusztusi döntését az ügyvivő miniszterek kinevezéséről, jóllehet az általa állandóan emlegetett alkotmány kimondja: ezek a közzététel dátumától „általánosan kötelezőek”?

Most persze az egész stábja magyarázza, hogy a tévévita nem fontos. 1960. szeptember 26-án tartották az első elnökjelölti vitát az Egyesült Államokban, amelyben – állítólag – a tapasztalatlan és fiatal John F. Kennedy lényegében azzal kerekedett felül a választásnak nyolcéves alelnöki tapasztalattal nekiindult Richard Nixonon, hogy jobban mutatott a képernyőn. Lehet – de azóta a világ összes civilizált országában így csinálják. Úgy látszik, hirtelen találtunk valamit, amiben nem majmoljuk az USA-t…