Illúzió és tükröződés a Vigadóban

December 21-én a kézdivásárhelyi Vígadó Művelődési Ház, valamint a Balassi Intézet Magyarország Kulturális Központja szervezésében nyílt meg a Vigadóban az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Illúzió és tükröződés című, gróf Bánffy Miklós művészi pályaképét bemutató kiállítása.

A 2018. március 18-áig megtekinthető, két termet megtöltő tárlat a magyar író, grafikus, díszlet- és kosztümtervező, színpadi rendező, politikus és külügyminiszter sokoldalú életpályájába nyújt betekintést. Megnyitása sajnálatos módon egybeesett a kézdivásárhelyi műjégpálya megnyitójával és a karácsonyi gyermekvásárral, így meglehetősen kevés érdeklődő vett részt. A jelenlevőket Lung László Zsolt, a Vigadó igazgatója üdvözölte, majd Lukács Bence Ákos, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának konzulja mondott beszédet, elsősorban Bánffy Miklós történelmi szerepére térve ki. „Kötelességemnek éreztem szolgálni mindent, amely bármely kis mértékben nemzetem hírnevét vagy érdekét előmozdítja” – idézte a konzul, aki utána feltette a kérdést: vajon lehet-e saját szavainál jobban összegezni Bánffy Miklós emberi sorsát, életútját, munkásságát, amelynek tárgyi bizonyítékait vonultatja fel a kiállítás.

Bánffy Miklós a legmagasabb szinten volt képviselője és cselekvő alakítója a magyar sorsnak, ezt igazolja egész élete. „Magáévá tette az egészséges önbírálatot, megtalálta magában a cselekvéshez, az alkotáshoz szükséges erőt, kultúremberként az összetartozás gondolata vezette, közben megannyi kortársához hasonlóan megrendülten élte át országa és népe tragédiáját, nem engedett az úgyis minden hiábavaló magyar virtusának. Bánffy Miklós mindig is valós lehetőségeket keresett és talált meg, nem érte be azzal, hogy mi minden veszett és pusztult el, hanem arra figyelt, hogy mennyi mindent lehet tenni, mennyi mindent kell tenni. Bánffy Miklós adni, alkotni akart, és egész életében adott, épített, hozzájárult magánemberként, művészként, közemberként. Tette mindezt annak ellenére, hogy a rá mért és az általa vállalt sors azt jelentette, fenékig itta a veszteség keserű poharát” – fogalmazott Lukács Bence Ákos.

Szebeni Zsuzsa színháztörténész a kiállítás kurátoraként kifejtette: egy folyamatosan fejlődő, az évek során apró mozaikokból épülő és bővülő kiállításról van szó, ami magánszemélyek, múzeumok féltve őrzött kincseiből állt össze. Az expó címére magyarázatot adva kiderült: az illúzió és tükröződés a kiállítás központi gondolata, valós dokumentumokra és kézzelfogható műalkotásokra támaszkodik. Illúzió, mert azt a tünékeny művészi világot hívatott visszaadni, ami régen elpusztult, azt a világot, amit Bánffy kulcsregénye, az Erdélyi történet oly kíméletlen pontossággal, ugyanakkor már romjaiban is szépséges illúzióként ábrázol – mondotta a Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi vezetője, aki szerint a tükröződést a korabeli, Bánffy-inspirálódású kiállítási anyag nyújtja.