Idősotthonok hétköznapjai

Március 10-én a 8-as katonai rendeletben írták elő, hogy a rezidenciális otthonokban (gyermekvédelmi és idősgondozó egységekben) a személyzetnek be kell költöznie két hétre az otthonba, majd a váltásnak hasonlóképpen. Az intézkedés célja az volt, hogy minimálisra csökkentse a koronavírus behurcolásának esélyét. Utólag úgy enyhítették e szigorú rendelkezést, hogy az alkalmazottak napi váltásban járnak be, és kéthetenként tesztelik őket. Ez rendben is lenne, tekintve a korosztály fokozott veszélyeztetettségét és azt, hogy mennyi idősotthonban okozott tömeges elhalálozást a járvány, viszont emberileg és a jelenlegi személyzeti szerkezetét tekintve szinte lehetetlen küldetés.

A Zathureczky Berta-központban már korábban felfüggesztették a nappali foglalkoztatást a bejáróknak, a respiro központban pedig jelenleg nincs senki, mert a bejutás feltételei között szerepel az előzetes tesztelés, illetve a 14 nap elkülönítés. Egyébként telt ház van, harmincan vannak az állandó lakók, fele ágyban fekvő. A személyzet létszáma alacsony, munkájuk pedig az eddiginél jóval több a plusz védelmi intézkedések miatt. A szociális munkásoknak fel kellett vállalniuk a bevásárlást az öregeknek, akik sokféle apróságot kérnek, kis nassolni valót, elenyésző mennyiségeket aprópénzért. A főnővér lemondott, mert rendkívül megterhelő munkáról van szó, amelyben azonban csak a felelősség több, nem a fizetés, tisztségét senki nem vállalta fel. A hangulatot az is rontja, hogy még olyan öregeket is kellene kéthetente tesztelni a központban, akik március óta ki sem járnak. Nem is vállalja mindenki a kellemetlen és fájdalmas procedúrát, amelyen az alkalmazottaknak is át kell esniük munkába álláskor mindig. Az intézmény pszichológusa is jelezte a vezetőknek, mindenkinek sokat romlott a pszichés állapota, hiába próbálták a kinti tornával, szabadtéri istentiszteletekkel megtörni a bezártságot, nehezen lehet motiválni a bentlakókat – sorolja a gondokat Klárik Mária.

– Felajánlottuk a hozzátartozóknak, hogy vigyék haza az öregeiket, de különböző okokra hivatkozva (dolgoznak, nem megfelelőek a körülmények) senki nem tette meg.

Még nem tudni, mikor lesz ennek az állapotnak vége. Igaz, a lazításokkal már annyit megengednek a központban, hogy az idősek közös ebédlőben étkezzenek, esetleg römizzenek, de a veszélyeztetettség továbbra is fennáll, és az öregek félnek a betegségtől is.

Mindezek mellé ellenőrizni jár a számvevőszék, a kifizetési ügynökség, a munkaügyi felügyelőség és rengeteg a papírmunka. E sok negatívum mellett pozitívum az, hogy az önkormányzat részéről Sztakics Éva alpolgármester sokat segített a központ ügyes-bajos dolgainak intézésében, a Kovászna Megyei Vöröskereszt pedig a védőfelszereléssel való ellátottságukat, így a biztonságérzetüket fokozta. De a kimerültség így is mindnyájukat kerülgeti – zárta beszámolóját az intézményvezető.