Idegen iga alatt

A nyíregyházai Jósa András Múzeum igazgatói tisztségét is betöltő kutató a román megszállás eseményeinek feltárásához Szabolcs-Szatmár-Bereg megye levéltárának iratanyagát, a helyi sajtó korabeli tudósításait, a múzeum dokumentum gyűjteményét és a történtekkel kapcsolatos könyvészetet tanulmányozta. Mindezek összegzéséből Nyíregyházára vonatkozóan többek között kiderül, hogy a magukat felszabadítónak nevező, 2. román lovashadosztály egységei 1919. április 27-én délben érkeztek a magyar vörös hadsereg által elhagyott városba. Parancsnokuk, Alexandru Constantidini tábornok még aznap 21 rendeletet adott ki, melyekben megtiltotta a régi egyenruhák viselését, elrendelte a fegyverek beszolgáltatását, súlyos büntetéseket helyezett kilátásba a vagyonmegsemmisítők, azt rejtegetők, az ipari létesítmények rongálói és románellenes kijelentéseket tevők ellen. Ugyanakkor életbe léptette a cenzúrát, felfüggesztette a gyülekezési szabadságot, feloszlatta a politikai jellegű klubokat, társaságokat, és törvényesítette a hadsereg állományának beszállásolását. Indoklása szerint minderre a rendbontások megakadályozása érdekében volt szükség, azonban hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy az általuk megszállt területek módszeres kirablását és tönkretételét, ennek zökkenőmentes véghezvitele érdekében pedig a lakosság megfélemlítését voltak hivatottak szolgálni.

Az esetleges ellenállás megelőzése érdekében megkezdődtek a túszszedések, melyek során például május 19-én Nyíregyházáról 5 alezredest, 7 őrnagyot, 10 századost és 12 főhadnagyot internáltak családostól a román csapatok által szintén megszállt Brassóba. Május végén megjelentek a rekvirálási rendeletek is, amelyek végrehajtását vagyonos polgárok túszként való fogvatartásával igyekeztek biztosítani. Ezen kívül a megszálló, valamint a frontra igyekvő, illetve onnan pihenni visszatérő csapatok elfoglalták és tönkretették a középületeket, vagyis a laktanyákat, iskolákat, szállodákat és hivatalokat. Lakásaikban háborgatták és fosztogatták a polgári lakosságot, elítélvén és kivégezvén azokat, akik felléptek ez ellen. Leszerelték az üzemeket, és elszállították a felszerelésüket.

Mindezek következtében július végére nyilvánvalóvá vált, és nem csak Nyíregyházán, hogy a román csapatok nem a bolsevizmus letörése, valamint a rend fenntartása és a biztonság megóvása végett vonultak be Magyarországra. A tulajdonképpeni cél az ország minél nagyobb mértékű megcsonkítása, kirablása, kincseinek és anyagi javainak elszállítása, illetve elpusztítása volt. Így felszabadulásként élte meg Nyíregyháza a román katonaság 1920. március 10-i kivonulását