Huszadik alkalommal emlékeztek Barcaföldváron

Az ünnepség kezdete előtt egy középkorú nő virágokat helyezett el az egykor szintén Földváron raboskodó, és itt életüket vesztő szovjet hadifoglyok sírjaira. Méltán tette, ugyanis a harctereken eleső vagy gyűjtő- és munkatáborokban elhunyt katonák nem önként, hanem parancsra ragadtak fegyvert. Így hát bármelyik nemzethez tartozzanak is, mindannyian egy hatalmi érdekekről szóló, értelmetlen és gyilkos háború ártatlan áldozatai.

Az egybegyűlteket a mindenkori házigazda szerepét betöltő Hidvégi Református Egyházközség nevében köszöntő Kristály László Zsolt frissen kinevezett lelkész mondanivalóját Máté evangéliumára (5.10) építette. Nyilván jól megfontoltan, hiszen ebben kimondatik: „boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért, mert övék a mennyeknek országa.” Ez a biztatásként is értelmezhető vigasz pedig ránk, magyarokra ugyancsak ráfér, hiszen amint a szónok is rámutatott, a XX. század háborús viharai a leginkább minket érintettek, és mi szenvedtünk a legtöbbet az igazságért.

Ungvári Barna András, Istennek egykor Hidvégen, jelenleg pedig Uzonban tevékenykedő szolgája beszédében rámutatott, idén Barcaföldváron kerek évforduló van november 4-én, mert ezen a keserűséggel és fájdalommal átitatott helyen 20. alkalommal kerül sor a főhajtásra. Ez a nap viszont nem csak a „megemlékezés és múltba való révedés”, hanem a helytállás napja is, mert a foglyok vagy leborultak az „új istenek”, az új hatalom előtt, vagy halál várt rájuk. Ők ez utóbbit választották, akárcsak a babiloni fogságban senyvedő zsidók, akik életük árán sem voltak hajlandók megtagadni istenüket és szokásaikat.

A lelkipásztor ezek után Vincze Gábor történész Illúziók és csalódások című könyvéből felolvasván nyújtott ízelítőt a romániai magyarság II. világháborút követő keserű történetéből. Végül, szokásához híven Benkő Leventének az egykori földvári foglyokkal folytatott beszélgetéseiből idézett. Választása ezúttal a zalánpataki Kádár József visszaemlékezésére esett, aki hét, vele együtt elhurcolt falustársa közül egyedül vészelte át a barcaföldvári tábor embertelen megpróbáltatásait.

Ezt követően Andrási Benedek brassó-óvárosi unitárius lelkész szintén Máté evangéliumából olvasott fel igét (5.11-12). Tóásó Imelda, Brassó Megye Tanácsának alelnöke, az RMDSZ Brassó megyei szervezetének ügyvezető alelnöke a tömegsírban nyugvók emlékének tiszteletteljes megőrzésére szólított fel.Az Urák János által vezényelt ürmösi unitárius dalárda fellépésével bensőségesebbé tett és himnuszaink eléneklésével megkoronázott főhajtás végén a Vitézi Rend, a Történelmi Vitézi Rend és az Erdélyi Vitézi Rend képviselői, valamint Barcaföldvár, Brassó, Bölön, Hidvég, Sepsiszentgyörgy, Uzon, Ürmös és Vargyas küldöttei helyezték el a megemlékezés koszorúit.