Hun uralkodóé lehetett

Rejtély, kalandos sors és krimibe illő fordulatok övezik a Seuso-kincs néven elhíresült, az 1970-es évek közepén Székesfehérvár környékén talált régészeti leletet, amelynek eredete és életkora szakmai körökben a mai napig vitatott. Ennek okaira világított rá Halasy-Nagy Endre a Kőrösi Csoma Sándor Napok tudományos ülésszakán elhangzott, vetített képes előadásában.

Az eddig előkerült 14, szokatlanul nagy tisztaságú ezüstből készült, nagyméretű tál összsúlya 68,5 kg, és mitológiai jeleneteket ábrázoló domborművekkel van díszítve. Értékük az általuk tartalmazott nemesfém mennyisége, páratlan ötvösművészeti kidolgozásuk, valamint koruk miatt felbecsülhetetlen. Feltételezések szerint a kincs egykori tulajdonosa az egyikükre felvésett latin nyelvű versben eredetileg Sevso, magyar fordításban Seuso néven szereplő személy germán származású pannóniai hadúr vagy a római birodalom magas rangú tartományi tisztviselője lehetett. A pazar készlet elrejtésének időpontját Kr. u. 374-re teszik, és okát az akkor bekövetkezett kvád–szarmata támadással hozzák összefüggésbe. Minderről azonban a birtokába került adatok és a történelmi tények ismeretében az előadó másképp vélekedik.
A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) által a kinccsel kapcsolatos kutatások elvégzésével megbízott tudósok és a tőlük független szakemberek véleménye már az elrejtése időpontját illetően sem egyezik. A kormeghatározásokhoz használt C14-es vizsgálat eredménye ugyanis 616 tájékára utal. De megkérdőjelezhető a kincsek tulajdonosának kiléte is, hiszen a Seuso-készlethez hasonló darabokra eddig kizárólag csak hun sírokban bukkantak, például a Moldáviában található Conceşt településen. Ugyanakkor a Polgárdi területén 1878-ban előkerült, és szakemberek szerint a Seuso-kincs részét képező, négylábú ezüstállvány úgynevezett koronás turulfejeihez hasonló csak hun leleteken lelhető fel. Ráadásul a Seudo-készlettel külsőleg megegyezőre kizárólag hun sírokban bukkantak.
Továbbfűzve a gondolatsort, Halasy arra is rámutatott, hogy ilyen nagyméretű tárgyak (a vadásztál átmérője például 70, vastagsága 5 cm, súlya 8,8 kg), mint amilyenek a szóban forgó leletet alkotják, eddig csak királyi és nagyfejedelmi sírokból kerültek elő. Ez pedig annak betudható, hogy bizonyos nagyságú tálak és kancsók csak uralkodói tulajdonban lehettek, a hatalom gyakorlásának egyik jeleként. Éppen ezért, ha valaki hadizsákmányként megszerezte, ezekkel következmények nélkül nem hivalkodhatott. Így megtartani vagy továbbadni is csupán feldarabolt állapotban tudta.
Az sem véletlen, hogy ezt a kincset Pannóniában rejtették el, hiszen a Kr. u. 454–568. között a Kárpát-medencében kis híján negyven királyi vagy fejedelmi udvar létezett. Ennek bizonyításaként Halasy hosszasan sorolta az itt letelepedett vagy született, és Európa történelmének alakulásában fontos szerepet játszó uralkodók nevét. Kiderült továbbá, hogy közülük több mint kéttucatnyit, beleértve Attilát is, ezen a területen temettek el, eddig ismeretlen helyen. Mindezt figyelembe véve, a Seuso-kincs a hunokkal kerülhetett a Kárpát-medencébe, és valamelyik uralkodójuk tulajdonát képezhette – vonta le a végkövetkeztetést az előadó.