Hová, merre menjen?

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

Péter Sándor

2021. július 27., 00:102021. július 27., 00:10

Célzatosan nem írtam egyes szám első személyt, mert ebben az esetben, amelyről az alábbiakban szó lesz, és ezt tapasztalatból mondom, ritkán kerül előtérbe az első személy. Azaz a gyerek, a tanuló, a középiskolába készülő, készülődő diák. Diák ő már, hiszen bárhogyan fordul a kerék, neki valahová – a törvény szerint is – be kell iratkoznia, illetve – hadd tegyük hozzá – valahová beírják. Érdekes lenne, talán érdemes is egyszer arra keresni meg a választ, jóval túl már az iskolakezdésen, amikor a fiatal már látja, tulajdonképpen hová is csöppent bele, hogy jól sikerült vagy sem a választott, sok esetben rákényszerített iskola.

Az az ötvenöt év, amennyit az oktatásban vagy az oktatással szorosan összefüggő pályán töltöttem, sok mindenre megtanított. Másokat is, akik végigvitték a rájuk szabott, több évtizedes terhet. Az más kérdés, hogy soha senki meg nem kérdezte véleményünket, legalábbis az enyémet nem, hogy mit szólunk, szólok az újdonságokhoz. Bizonyára elhangozhatott volna valami megfogadnivaló is, de ismerve a velem egykorúakat vagy szinte egykorúakat, el merem mondani, hogy legtöbbünk elsődleges követelménynek azt állítaná, ami sok évszázada az oktatást meghatározza: a pedagógus tanítson, a diák tanuljon.

Lehet, sok mindenen változtatni kell(ene), beleértve a tantárgyösszevonásokat, a tananyag kurtítását, de semmi esetre sem tudok egyetérteni azzal, hogy a tanuló minél kevesebb időt töltsön a második otthonának tekintett tanintézetben. Az idei vizsgaeredmény, sok diák teljesítményét és hozzáállását ismerve, akár elkeseredésre is indokot szolgáltathatna, ha biztosak lennénk abban, hogy a szorgalommal végzett munka ment kárba.

Egyszer már leírtam: szaklíceumi osztályban, nem is olyan régen, egyetlen fiú volt, aki egész évben rendszeresen tanult, s jutott ideje hegymászásra, színházba járni, és az érettségire is felkészült; ma valamelyik műszaki egyetem hallgatója. Aztán akadt három legény, akik egy–másfél hónappal a nagy megmérettetés előtt nekigyürkőztek, félretettek mindent, s átmentek. Tanultak. Megtanulták, hogy erős akarattal meg lehet tanulni még a románt is. De táplálni kell bennük a saját erejükbe vetett hitet!