Horoszkóp – Rák csillagjegy Szeretem, ha szeretnek

Mikor megszülettem, a nap megcsókolta az arcom, a víz megtisztította a testem, és így lettem a világ egyik legmélyebb érzelmű gyerkőce, aki tudja, mikor, kinek és miért kell szeretnie egymást.
Nem szeretem elaprózni a dolgokat, de kibeszélni és firtatni igen, mert tudni akarok mindent azokról, akik közel állnak hozzám, hogy jobban megismerhessem őket. Azokról is, akiket nem szeretek, hogy lássam, miért is taszít a jelenlétük.

Már az oviban hősszerelmes voltam, ezért mikor influenzajárvány volt holtbiztos, hogy én voltam az első, aki elkapta, majd befertőzte az egész csoportot, mert nem bírt ki egy percet sem ölelés és puszi nélkül. A felnőttek ezt nem sejtették, mert Mari néni szerint én tök távolságtartó vagyok, mert őt távolról kerülöm, mikor csücsörítő ajkakkal közelít felém, hogy „Te kis büngyürke, gyere, cuppantsalak meg...” vagy „Egyem azt a mosolygós kis pofikádat...” Még hogy őt ölelgessem és puszilgassam ezek után, hiszen nem is tud szépen beszélni.

Később mindent megtettem, hogy elnyerjem szüleim kegyeit, még az autót is begyújtottam anyának, hogy mire elkészül, a kocsi meleg legyen, gondosan ügyelve arra, hogy maximumon legyen a hőfok, majd amikor anya közelített, megállítottam. Mondta is apának, nem tudom, de ez a kocsi olyan meleg, és sokat fogyaszt. Az iskolában tanultam rendesen, de az eszem az ágak hegyén járt, barangolt keresztül-kasul a képzeletbeli szeretetvilágomban, ahol még a falevelek is egymásra borulva ölelkeztek. Kaptam is ezért sok szemrehányást a tanító nénimtől, aki „örök ábrándozónak” meg „álomvilágban élőnek” titulált, pedig van nekem becsületes nevem.

Ha valamit akarok, azt elérem tűzön-vízen át! Ha akarom, játszok az érzelmekkel, ha akarom, komoly vagyok, vagy szomorú, de ha nincs értelme magamra felhívni a figyelmet, maradok csendes elmélkedő, aki kikukucskál a fejéből, hogy szétnézzen a nagyvilágban, hogy szereti-e őt egyáltalán valaki úgy istenigazából.

Kedves olvasó, jó ha tudod, hogy én szerethető vagyok, te meg szeretetre méltó. Ha elfogadod a szabályaimat, az egyéniségemet, a jellememet, te leszel a legfontosabb számomra, de ha családom része vagy, semmit sem kell tenned, úgyis szeretni foglak.

Csákány Zsuzsanna