Honnan jössz, hová tartasz?

Április 19-én startolt a kézdivásárhelyi Antanténusz Egyesület Honnan jössz, hová tartasz? – meseprogram gyerekeknek című, Civil Licit-győztes projektje. A három helyszínen zajló foglalkozások részleteibe Bodó-Czerék Erika alkotófejlesztő meseterapeuta avatott be.

A Honnan jössz, hová tartasz? projekt keretében Bodó-Czerék Erika a kézdivásárhelyi Borosnyai Kamilla-, a felsőcsernátoni és a kászonimpéri gyermekotthonokba viszi be az élőszavas mesélést. „Magyar, illetve erdélyi népmesékkel dolgozom, és a világkép elemei – mese, dal, tánc – segítségével próbálom megmeríteni ezeket a gyerekeket saját kultúrájukban”. Hogy miért gyermekotthonokra írták a projektet? „A metamor­phoses meseterápiás módszer azt tartja, hogy a mese mindenhol kifejti gyógyító hatását, de leginkább ott, ahol valami hiányállapot van. Ezen gyerekek többségének pedig nincs családja, vagy valamelyik szülő hiányzik, nincs részük nagyszülői szeretetben, elhagyottak, szegény sorsúak.”

Június végéig mindhárom intézményben hét, egyenként kilencven perces foglalkozást rendeznek hetente 5–12 éves gyerekeknek. „Az idő fele a mesei térben telik el, a meseszőnyegen, ahol gyertyát gyújtunk, és ahová a gyereknek be kell lépnie. Ez azért jó, mert leválasztódik a kinti világtól. Egy mesebeli kérdéssel fogadom: »Hol jársz itt, ahol a madár sem jár?«. Első alkalommal többnyire megrökönyödnek a gyerekek, de később egyre inkább mesebeli válaszokat kapok.” A beléptetés után mindenki egy pillanatnyi hangulatának megfelelő képzeletkártyát választ, és arról beszél, majd testtudatosító mondókák következnek. „Ennek egyrészt hiánypótló szerepe van, ugyanis ezeknek a gyerekeknek vélhetően kimaradt az életéből a cirógatás, az, hogy valaki mondókákkal kísérve elmutogassa a testrészeiket, ahogy azt mi tesszük a kisgyerekeinkkel, ugyanakkor a mesére való nyitást is gyakoroljuk ezáltal: itt vagyunk, megvan mindenünk, hallunk, érzünk, beszélünk.”

Az ugyancsak mondókákkal történő összerendeződést a mesemondás követi, majd egy képet, egy hangot vagy egy illatot kell felidézniük a meséből, ami őket megragadta. „Nagyon aranyosak ilyenkor, amint behunyják a szemüket, és sokan elmondják, hogy érzik a sült hal vagy épp a körte illatát”. A gyertyaláng közös elfújása után az alkotás következik. „Arra kérem őket, rajzoljanak le vagy gyurmából készítsenek el egy, a meséből kiválasztott képet. Ezáltal azt próbálom bennük tudatosítani, hogy amit elképzelnek, meg tudják csinálni.” Az agapé után elbúcsúznak a történettől, majd a meseterapeuta elbocsátja a gyerekeket. „A beléptetés és az elbocsátás rendkívül fontosak, hiszen ilyenkor mindenkihez hozzászólok és mindenkit megérintek, olyan, mint egy áldás”.

A meseterapeuta elmondta, az elsődleges cél az, hogy örömet szerezzenek a gyerekeknek, hogy érzékennyé tegyék őket a mesék iránt, hogy nyitottabbá váljanak, és ismerjék meg jobban önmagukat. „Fontos hogy minél több kapcsolódási pontjuk legyen, hogy önmagukról minél többet megtudjanak, és ebben a mese segít”, summázott.