Hollywood Made in Deutschland

A rettenthetetlen Putyin-ellenes harcos, Alekszej Navalnij határozott lépésekkel indul az őt váró repülőgép felé. Útközben eszébe jut, ma reggel csak az első és a harmadik vodkát dobta be; sebaj, ott van a röptéri cukrászda. Egy tea sem ártana. Kér egyet, áfonyásat, gyömbérrel, két kockacukorral. Jön is a pincérkisasszony, miniszoknyában, ropog rajta a szűk blúz. Parancsoljon, dárágoj Alekszej, én magát ismerem, úgy drukkolok magácskának, mint a Szparták Moszkvának.

És miközben hófehér fogsorát villantja, jobb keze kisujjával megnyom egy Swarovszki-kristályt a bal keze középső ujján ékesedő gyűrűn, amelyből emberi szemnek láthatatlan sugárban irányul a kantapimpiribrixtolin nevű méreg a szerencsétlen ellenálló teájába, hogy annak szervezetében gátolja a kolinészteráz enzimeket, knockoutolja az idegrendszerét, és lenullázza a libidóját az azt kiszolgáló műszerrel egyetemben.

Lapunk intelligens olvasója már Merkel asszony nyomozói előtt rájött: a csinibaba pincérkisasszony tulajdonképpen egy álruhás, százharminc kilós afganisztáni csecsen tankos, Putyin dzsudópartnere volt. Most az irgalmas szamaritánus német orvosok istápolják az áldozatot, a Bundeswehr őrzi a kórházat (ne kérdezzétek, hol, az orvosok sem tudják, hol vannak). De én, javíthatatlan pesszimista érzem, ott is rátalálnak a gonosz oroszok – vagy egy beszervezett röntgenes doki agyonsugározza, vagy felrobban alatta egy bili. Az egyetlen fénysugár a sztoriban (számomra) az, hogy még kijön egy jegyzet, amelyért némely kommentelő szerint az újságírók horribilis összeggel vannak (le)fizetve.

Volt még egy Szkripal nevű orosz disszidens, azt Angliában mérgezték meg állítólag, de köszöni, jól van. És itt eszembe jut Putyin, amint Băsescu-kacajjal válaszolt egy nyugati firkász kérdésére: höhöhőőő, ha mi csináltuk volna, már nem élne.

És még eszembe jut egy jelenet – a nagyvilág láthatta –: Trump elnök januárban katonai vezetők között követte a dróntámadást, amely felrobbantott egy iráni tábornokot (és még ki tudja, hány embert). Kész – mondta nyugodtan az elnök, látván a képernyőn a fellángoló járművet.

Az egyik hős, a másik gyilkos. Az egyik ellenségünk, a másik stratégiai partnerünk. Meg is fizetjük évenként néhány milliárddal a barátságát.