#Hírmondó25: Az utolsó karakter

Bartha Zsófia

2021. március 15., 12:072021. március 15., 12:07

Nem mondanám, hogy egyenes út vezetett a lelkes futballszurkolói státuszomtól a sportrovatvezetői állásig, de talán a gyerekkoromból eredő szenvedélyben kell keresni választott hivatásom kulcsát. Amióta az eszemet tudom, nemcsak a foci, úgy általában a sport érdekelt, számtalan Európa- és világbajnokságot, olimpiát végigdrukkoltam lelkesen, nem egy alkalommal sírtam örömömben vagy bánatomban egy-egy magyar vagy akár román sportsiker láttán, legyen az akár kézi- vagy vízilabda, atlétika vagy éppen műkorcsolya. A Futball, a nagy mókamester a mai napig gondoskodik számomra a tökéletes boldogságról, az érzés, amikor gólt rúg a csapatom, leírhatatlan.

Pályakezdőként rádiós újságíróként dolgoztam évekig, majd valamikor 2008-ban, édesanyám unszolására „bemutatkoztam” az ak-
kor még hetilap főszerkesztőjének, alkalmi – nem ritkán sporttémájú – riportokat vállalva. Az újság napilappá válásával – tizenegy éve – váltam én is sportrovatvezetővé, a felkínált lehetőséget megragadva. Sok idő, energia és lelkesedés kellett, amíg hozzánőttem a feladathoz, átdolgozott hétvégék, késő esti mérkőzések, helyszíni tudósítások tették teljessé a képet. Minden pillanatát szerettem, és szeretem a mai napig. Elvégre – ahogy a főszerkesztő mondogatja nekem – más fizet a belépőért, engem meg fizetnek, hogy meccsre járjak!

Az sem elhanyagolható szempont, hogy olvasóink jó része a sportoldallal kezdi az újság böngészését, ami a hiteles, pontos tájékoztatásra kötelez. És arra is, hogy leginkább a helyi érdekeltségű témákra koncentráljunk. Talán elnézhető némi lokálpatriotizmus a tudósításainkban, ha már vannak élvonalbeli csapataink, tehetségesebbnél tehetségesebb sportolóink. A mérkőzések hangulata mindig varázslatos, az emberi tűrőképesség határát túlszárnyaló sportteljesítmény lenyűgöző, talán mégis azt szeretem a legjobban a munkámban, amikor leütöm az utolsó karaktert egy cikkben, és úgy érzem, nem átbújtam a léc alatt, hanem átugrottam felette. Biztosan lehetne jobban, szebben, de lelkiismeretesebben soha.

Bartha Zsófia
(sportrovatvezető)