#Hírmondó25: A második sorozat

A Székely Hírmondó újraindítására 147 évet kellett várni: pontosan 25 évvel ezelőtt, 1996. március 15-én jelent meg a második sorozat első száma, és azóta is felfele ívelő pályát tudhat magáénak. (Újra)alapítója, első szerkesztője Kocsis Károly volt, aki – egy rövidebb szünet után – jelenleg is betölti a főszerkesztői tisztséget. Első kiadójaként a kézdivásárhelyi Media Design & Print Kft-t jegyezhetjük fel, amelynek Szabó László, Pálfi Géza és a főszerkesztő voltak a tulajdonosai. Mellettük Török Sándor akkori kézdivásárhelyi alpolgármester, valamint a politikai pályáján az időtájt rajtoló Tamás Sándor bábáskodott
az „újjászületésénél”.

A 3–4 fős csapatnak meglehetősen mostoha körülmények közepette sikerült megtennie a kezdeti lépéseket. Mivel gyakorlatilag nulla alaptőkével rajtolt a vállalkozás (mindössze egy 486-os számítógép jelentette a teljes felszerelést!), az első számokat a főszerkesztő lakásán állították össze, kölcsönkért nyomtatót használtak, kölcsönpénzből fizettek a nyomdának, rikkancsok terjesztették a lapot. Ez az újszerűnek ható terjesztési módszer akkor annyira bevált, hogy részben – főként tanügyi vakációk idején – manapság is alkalmazzák, egyedüliként az erdélyi magyar sajtópiacon. De a Székely Hírmondó nem csak terjesztési módszereivel keltett kisebbfajta sajtóforradalmat Székelyföldön, hanem szerkesztési koncepciójával, rovatszerkezetével is.

Ennek eredményeként – bár kezdetben Kézdivásárhely lapjaként határozta meg magát, kéthetente jelent meg előbb 8, majd 16 A4-es oldalon – csakhamar az egész Felső–Háromszék kedvenc sajtóorgánumává vált: egy 1996. októberi felmérés szerint az eladott példányszáma megközelítette a 3000-et, azaz a Háromszék napilap akkor Kézdivásárhelyen értékesített példányszámának kétszeresét! 1998 májusában áttért a heti megjelenésre, nem sokkal később, 1998. augusztus 22-től pedig formátumot is váltott: áttért a tabloidra, illetve az ívnyomásról a rotációs nyomásra.

Innentől kezdve még inkább kézdiszéki jellegére helyezte a hangsúlyt, 2002. március 15-től kezdődően pedig megyei lapként jelent meg, ekkor még túlnyomórészt szabadeladásra alapozva. Sőt: 2003. május 23-tól 2008 márciusáig két – kézdiszéki–orbaiszéki, illetve sepsiszéki–erdővidéki –, egymástól részben eltérő tartalmú kiadásban látott napvilágot, addig, amíg sikerült megkedveltetnie magát a nem felső-
háromszéki olvasókkal is.

Az igazi nagy dobbantást 2010. március 2-a hozta el a Székely Hírmondó számára: ekkor tért át a napi megjelenésre. A lapot ekkor már a székelyudvarhelyi Infopress nyomta, mind a 16 oldalt polikrómiában – ami akkor premierszámba ment, s azóta sem követte senki a romániai magyar sajtó berkeiben. Két szerkesztőséget működtetett (és működtet ma is): az egyiket Kézdivásárhelyen, a másikat Sepsiszentgyörgyön. A kezdetektől megőrzött szerkesztési filozófiának, tartalmi változatosságnak, no meg az igényes kivitelezésnek köszönhetően két év alatt nem csak Kovászna megyében vette át a piacvezetői szerepet, hanem – független felmérések szerint – a legolvasottabb romániai magyar napilapnak számított, s a jelenlegi 7000-es példányszámával minden bizonnyal ma is az első három között szerepel.

Az „ős” Székely Hírmondó az 1848–49-es szabadságharc idején jelent meg Kézdivásárhelyen. A Bem tábornok által a városnak adományozott nyomdagéppel nyomták, 1849. június 7-e és június 21-e között öt száma jelent meg, ebből – az Országos Széchenyi Könyvtárban fellelhető – első négy lapszám maradt fenn. Mai értelemben vett kiadója Csiszér Mózes, szerkesztője Vízakna korábbi királybírája, a Kézdivásárhelyre 1849 áprilisában költöző Fogarasi János volt, aki a nemzeti függetlenség eszméjének hirdetését tartotta legfőbb vezérelvének.

A Székely Hírmondót jelenleg a sepsiszentgyörgyi T3 nyomdában nyomják, szerényebb kivitelezésben. Az értékesítés mintegy 90 százaléka előfizetéses rendszerben történik, Kovászna megye minden egyes, magyarok lakta településén jelen van. Honlapjának napi látogatottsága 8000 körüli, ami havonta mintegy 160.000 egyéni látogatót jelent.

Alapvetően jobboldali értékeket közvetítő lap. A történelmi egyházainkhoz való viszonyulását jól tükrözi, hogy éveken át heti mellékletet adott ki Keresztalja címmel; ebben Böjte Csaba ferences testvér állandó rovattal szerepelt. Bátran nyúl történelmi témákhoz, előszeretettel domborítja ki a magyar sikereket, eredményeket. A hatalom elnyomó törekvésével szemben fölöttébb radikális hangnemet üt meg, következetesen, folyamatosan melegen tartva a székelyföldi autonómia igényét. Amellett, hogy érzékenyen reagál minden, a székelyföldi magyarságra leselkedő veszélyre, fő feladatának tekinti a szülőföldön való maradás szükségességének hirdetését. Mindezek tükrében nem túlzás kijelenteni, hogy elértük: a háromszéki emberek a sajátjukként tekintenek a Székely Hírmondóra, amelyből nem csak hasznos információkat nyernek, hanem hitet és erőt merítenek a megmaradáshoz, a megerősödéshez.

Kocsis Károly
(főszerkesztő)