Hír a hírmondó feltalálójáról

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

Péter Sándor

2022. szeptember 27., 00:102022. szeptember 27., 00:10

No, nem a mi újságunkról lesz most szó, habár ennek neve is megérdemelne egy külön jegyzetet, de arról a világrengető találmányról, amely világgá röpítette földink, Puskás Tivadar nevét. Földink, hisz ehejt, Gyergyóditróban, tehát Székelyföldön volt a család fészke, ő maga még Pesten született 1844. szeptember 17-én, hogy aztán Budapesten haljon meg 1893. március 16-án. Mérnöki képzésben részesült, a bécsi nagy egyetem hallgatója volt, s hiába a sok tanulni való, ő állandóan nyüzsgött, nem tudott egy helyben megmaradni.

Mindenki, legalábbis mindazok, akik nevével kapcsolatba kerültek, tudják, hogy a nagy Edison barátja volt, aki még Budapestre is eljött, s határozottan állította, hogy a telefonközpont kiötlője a mi Puskásunk. Ezt nem tudta ő sem alátámasztani, de ennél fontosabb, hogy a telefonhírmondó megálmodója és kivitelezője ő volt.

Persze, már a családban is hagyománya volt a műszaki hajlamnak, apja és testvére is jó példával jártak előtte. Sajnos, a pénzköltésben is. Akár kótyavetyélésnek is mondható, ahogy elúszott földbirtokos nagyapja birtoka, s édesapja sem fogta vissza magát, ha költekezésről volt szó. Ám a tanulás fontossága soha nem volt kérdéses.

Bécsben úgy tett szert pénzre, hogy az 1873-as világkiállítás idején menetjegyirodát működtetett szép haszonnal, de megunta az egy helyben ülést, a kötöttséget, Londonba ment, angolul tanult, s hogy a könyv mellett kitartson, fél fejéről levágatta a haját, így kényszerítve magát, hogy otthon maradjon, s gyakorolja a nyelvet. Aztán Erdély felé veszi az útját, vasúti tisztviselő lesz, még főmérnöki megbízatást is kap, de a kalandvágy nem hagyja nyugodni. Még Coloradóba, az Egyesült Államokba is eljut aranyat ásni. Időnként busás vagyonra tesz szert, máskor pénztelenül bolyong a világban.

A telefonhírmondó végleg bevitte őt a köztudatba, s ha sokan nem is fogadják el a telefonközpont atyjául, a hírközlésben, beszédrögzítésben páratlan a munkássága. Nevét itthon és Magyarországon utcák, intézmények viselik, s rendszeresen megünneplik a vele kapcsolatos fontos évfordulókat, még akkor is, amikor nem kerekszámú a megemlékezés.