Halálhír, és ami mögötte áll

Bedő Zoltán

2018. augusztus 06., 00:082018. augusztus 06., 00:08

Nem csak halálhírét keltette, hanem a fényképét, nevét, születési dátumát és az „elhunyta” időpontját tartalmazó felirattal ellátott képzeletbeli sírkövet is állított Sepsiszentgyörgy polgármesterének a Facebook nevű közösségi oldalon egy bukaresti férfi. A nagyobb hatás kedvéért pedig a következő sértő felirattal látta el: „Ma este, a munkaidő végeztével, miközben kilépett a polgármesteri hivatalból, pontosan Antal Árpád polgármester nagy és teljesen üres fejére esett a Románia zászlója mellé kitűzött gyászlobogó. Isten bocsásson meg az ostobának!”

Szerencsére mindez csak egy vak dühtől elborult elme torzszüleménye, azonban jól példázza, hogy a gyűlöletnek nincsenek határai. Valamint azt is, hogy a korlátok közül kiszabadított indulat bármire képes. Kezdetben a beteges fantázia szintjén, azonban, ha nem állják útját, később majd a valóságban is, amint ezt a világtörténelem számtalan tragikus példája bizonyítja. Főleg, ha állampolitikai szintre emelik az idegenellenességet, és országszerte elhangzó hazugságok segítségével szítják állandó jelleggel az alantas indulatokat. Ne feledjük, hogy egykor a hitleri Németországban, majd a Milosevics uralta Jugoszláviában is így kezdődött a népirtásba torkolló etnikai tisztogatás. A palackból kiszabadított szellemet ugyanis nem, vagy csak nagy áldozatok árán lehet oda ismét visszaszorítani.

Éppen ezért elfogadhatatlan, megengedhetetlen és mélységesen elítélendő az a rágalomhadjárat, ami Romániában a magyarok ellen az idő múlásával egyre fokozottabban folyik. Ráadásul felső sugallatra. Ennek következményei ugyanis beláthatatlanok. Hiszen Cosmin Răzvan Bîrsan is azért vetemedett aljas cselekedetére, mert a média országszerte azt harsogta, hogy a román himnusz napján Sepsiszentgyörgy polgármesteri hivatalára kitűzték a gyászlobogót. Azt viszont már nem fűzték hozzá, hogy mindezt nem az államot alkotó számbeli többség nemzeti érzelmének a megsértése, hanem a történetesen éppen akkor elhunyt Pro Urbe díjas Mánya Béla emléke előtt való tisztelgés szándékával tették.