Ha mindig ugyanazokat választják újra, itt soha jobb nem lesz

A féltékenyek

– Az RMDSZ színeiben indulók a tapasztaltságot hozzák fel ütőkártyaként a választási kampányban – talán ezért törekednek oly féltékenyen a képviseleti monopóliumra –, mindenki más csak ígérgetne szerintük. Ez a legkevésbé pontosan a Bálint József esetében igaz, alpolgármesterként is szolgált, de sok más polgári és néppártos kollégának szintén van akár évtizedes önkormányzati tapasztalata is. Vagy pont az lenne a baj, hogy belelátnak a kártyákba?

– Erdélyben 12 éve áll fenn a többpártrendszer a magyar térfélen, és van jelen a helyi közigazgatásban is, magam harmadik mandátumom töltöm a sepsiszentgyörgyi városi tanácsban, ugyanakkor részt vettem a pártépítésben is, a polgári párt helyi elnöke voltam nyolc évig, egy ideig egyik országos alelnöke is. Miután kizártak, eleget tettem a néppárti felkérésnek és képviselőjeként kezdtem el legutóbbi mandátumomat, az Országos Önkormányzati Tanács elnöke voltam egy mandátumot— de minek soroljam, megyei elnökként is örvendek, hogy a két párt szövetséget kötött, mert összenő, ami összetartozik. Viszontagságos pályám és mai jelöltségem – például átmentem az alpolgármester-választás, a kirúgás és a visszahelyezés stádiumain – bizonyítja, hogy ami nem öl meg, az megerősít. Amit kiemelnék, és ami talán szokatlan: nem érzek haragot azok iránt, akik ezt velem elművelték vagy elműveltették, akkor lehet nem esett jól, de a politikai élet ilyen is, tele van áskálódással, és ebben a helyzetben is helyt kell tudni állni.

– Apropó tapasztalat és jártasság: nagy különbség ott is mutatkozik, hogy ma is szakmájában él és dolgozik. Belülről ismerni a gazdaság működését: ez kimondott többletnek számít.

– Harmincöt éve kerültem fiatal mérnökként Sepsiszentgyörgyre, azóta volt időm építési vállalkozóként is megismerni a megye minden helységét, megjártam minden falvát, azóta tartom számon, miben haladtak vagy csúsztak vissza. Cégvezetőként pedig harminc éve egyetlen negatív évzáró mérleget sem kellett benyújtanom.

– Többször mutattak Önnek riválisai ajtót: miért nem hagyta abba a politizálást, mikor üzletemberként sem sikertelen?

– Ha én politikusnak készültem volna, ma nem tekinthetnék bizonyos elégtétellel a megvalósításaimra, de engem inkább az elégedetlenség vitt a helyi politizálók soraiba, aztán a társak biztatása, a választási megbízás indított el ezen a pályán. Miért nem hagytam abba? Erre szakmámból hozok egy példát: hányszor omlottak le épületek emberi mulasztás vagy természeti csapás folytán, de azokat mindig újból felhúzták, mert szükségük volt rá az embereknek. És bármennyire hangoztatják az ellenérdekeltek, hogy elegendő lenne egy párt a mi közéletünkben, nekem már évtizedek óta meggyőződésem, hogy a társadalmi haladást a verseny biztosítja, s ahol többségben vagyunk, ott különösen. De kibővíteném egy lényeges észrevétellel. Nem az a gond, hogy többen versenyeznek minálunk a magyarok szavazataiért, hanem az a törvény a hibás, mely a kisebbség esetében is ugyanakkora bejutási küszöböt szab meg, mint a többségi pártoknak. Nem attól kellene félnünk, hogy jaj, nem lesz meg az öt százalékunk, és ezért kiesik a magyar képviselő a parlamentből. A jogállamhoz méltó az lenne, ha azt az öt százalékot a magyarságon belül kellene elérnie a versenypártnak.

– A mai törvény ebben is a kormányt kiszolgáló magyar képviseletnek kedvez…

– Nincs ez másként a helyhatósági választási törvény esetében sem. Ezért annyi az akadály, ha új pártot akarsz bejegyeztetni. Vagy ha azt nézzük például, hogy kampányban a plakátok nagyságát és kihelyezését is megszabják. Sok olyasmit, ami 12 éve még bevett gyakorlat volt. Mindez kinek jó? Annak, aki már a pályán van. Aki most kívánja megismertetni magát szélesebb körben, annak a működését ez mind gátolja.

Űrhajó kilövőállomás, csigatempó és egyebek

– Kampányt is vezet, saját programot is terjeszt elő.

– Szerepem volt az egész háromszéki jelöltállításban, a listákat már benyújtottuk. Leglényegesebbnek azt tartom, hogy a kampányban legalább három elvet tartsunk szem előtt. Mindenekelőtt számon kell kérnünk az ellenfelek korábbi ígéreteit, ezen minden jelölt dolgozzék. Másodsorban értékelnünk kell a megvalósításokat, és végül ismertetnünk kell saját elképzeléseinket, ezek mentén szólítva meg a választókat, hogy ők is ugyanezt megtehessék. Mit ígértek nekik akár 30 vagy csak az elmúlt 12 évben, vegyék számba a megvalósításokat, melyek ugyan vannak, de megítélésünk szerint nem elégségesek, adott esetekben pedig kihasználatlanok. Saját programunkat illetően jó vigyázni: nem fogunk a repülőtér-építési tervekre űrhajó kilövőállomással válaszolni. Ne mulasszuk el hangoztatni: ha mindig újraválasztják ugyanazokat, itt soha jobb nem lesz! (x)

(Folytatjuk, az interjú második részében programját fejti ki a jelölt.)