Ha a vége jó

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

Szabó Barbara

2020. december 29., 00:112020. december 29., 00:11

Tizenkettőt ütött az óra. A tér megtelt a tűzijáték hangjával, színeivel, a petárda erős szagával. Hullott a hó, a kutyák vonyítottak. Reszketve szorítottuk a pezsgős poharat. Amíg mindannyian koccintottunk, megpusziltuk egymást, kezünk talán rá is dermedt az üvegre.

Néhány órával később a pezsgőnek hála talán, kitört a sírás belőlem. Tudtam, hogy 2020 nem lesz könnyű, minden szinten próbára tesz majd. Idén kell igazán felnőttként döntenem, viselkednem, szeretnem és elengednem. Aztán töltöttek még egy pohár pezsgőt, a félelmet a bátorság váltotta fel. Az összes létező fogadalmat felsoroltam, amit ilyenkor szokás: tanulok, dolgozom, elintézek, pontos, ügyes és boldog leszek.

Végül, mindannyian tudjuk, 2020 képes volt bebizonyítani, hogy a rossznál is van rosszabb. Képes volt felülírni minden tervet, fogadalmat. Aki ismer, tudja, szeretem megszenvedni a fájdalmaimat, meggyászolni veszteségeimet. Ha valami rossz, azt rosszként kezelem, megemésztem, elengedem. Soha nem keresem fejvesztve, őrült módra a jót, a pozitívumot semmiben, ami első körben megsebez. Igyekszem tanulni belőle, de megélem, ahogyan a jót is teljes jóként élem meg. 2020 azonban képes volt ebben az eltökélt elgondolásomban is megtéríteni. Nem tudok úgy visszatekinteni, mint valami borzalomra. Voltam beteg, rengeteg mindenben gátoltak az intézkedések; volt, ami csúszott, és volt, ami el is úszott emiatt. Láttam szenvedni embereket, kísértem utolsó útjára szerettemet.

De voltam életemben először önmagam, voltam magabiztos, és sokszor voltam nyugodt. Voltam elégedett, tudtam értékelni, tudtam magamat önmagamért szeretni, tudtam a jobbért a jót elengedni. Ez egy megszokott, rohanós évben sosem volt így. Még sohasem táncoltam pizsamában, éjjel az utca közepén csak azért, mert testvérem majdnem egy év és nagyon hosszú út után befordult a sarkon. Mindig örülök, ha meglátom, félreértés ne essék. De most megnyugvás, biztonságérzet, igaz boldogság folyt az ereimben.

Ha elüti az óra idei utolsó tizenkettőt, nem leszek nagy társaságban, nem koccintok, nem bulizok, nem fogadok meg semmit. Hálás leszek. Az emberekért, a pillanatokért, a megtapasztalt fájdalmakért.