Győztünk!

Különös öröm, amikor a jó győz a gonosz felett, a nemzeti felelősség a komprádorság felett, a közösséget megtartani akaró erők a globalista szétzüllés és agymosás képviselői felett. Márpedig ez történt vasárnap. A nemzeti oldal fergeteges győzelmet aratott.

Megvan a negyedik Fidesz-KDNP kétharmad, bejutott a Mi Hazánk Mozgalom a parlamentbe, a gyermekvédelmi törvény pedig hatalmas megerősítést nyert a népszavazáson.

A rendszerváltás óta eltelt időszak legnagyobb árulását elkövető Jobbik parlamenti képviselőinek száma jelentősen lecsökkent. Sikerült nekik elárulni a nemzet ügyét, a választóikat, a szebb magyar jövőre felesküdött önzetlen segítőiket, akik parlamenti erőt csináltak egy ifjúsági szervezetből. Összefogtak a globális világhatalom helyi lerakatával, a magát baloldalnak nevező politikai bűnszövetséggel, odadobták egyénenként a becsületüket azért, hogy most egy Gyurcsány zsebéből kikandikáló, hitelét vesztett minipárt képviselői lehessenek néhányan. 

E kudarc is elégtétel, mint ahogy az is, hogy a Mi Hazánk Mozgalom, mely a Jobbik eredeti eszmeiséget vitte tovább, bekerült a törvényhozásba. Ezt a politikai krédót a Jobbik első átütő sikerét meghozó a 2009-es Európai parlamenti választás kampányának a szlogenje foglalja össze a legtömörebben: „Magyarország a magyaroké”. A nemzeti öncélúság, a nemzeti önelvűség programja az övéké, mely egyébként sokban konvergál a Fideszével. Reménykedhetünk, hogy tartani fogják a vonalat, amit Toroczkai László több interjújában is megfogalmazott, tételesen, hogy minden olyan előterjesztést megszavaznak, ami a nemzet ügyét segíti, ahogy egyébként a Jobbik is tette 2010 és 2014 között.

Ehhez a győzelemhez nem volt elég a rengeteg munka, a hit és akarat, kellett ehhez egy bukásra kiérdemesült ellenfél is. Ezt egy világhálós mém fejezte ki a legjobban: „Köszönjük, Péter, nélküled nehezebben ment volna”.

A lényeg persze az, hogy az önálló magyar érdekeken alapuló politikai vonalvezetés hatalmas legitimációt kapott, amire szükség is lesz az elképesztő politikai ellenszélben. Mert az ellenerőket nem fogja meghatni a magyar nép akarata, ők Egyesült Európai Államokat akarnak, melyben nincs helye a keresztény gondolkodásnak, a görög filozófián és a római jogon alapuló igazságosság-, méltányosság- és kölcsönösségkultúrának. Magyarán nincs helye Európának. Ők Európa ellenségei, miközben fennen hirdetik az európaiságot. Az európai kultúrkör egy vadhajtását, az Egyesült Államokban dúló woke-ideológiát tűzik zászlajukra, közben pedig szélesre tárják a kapukat a beözönlő muszlim tömegek előtt. S nem veszik észre, hogy ezzel önmaguk ellen is cselekednek. Ellenségem ellensége nem mindig a barátom. 

Ezzel a tébolyultsággal kell küzdenie a magyar vezetésnek, miközben a szomszédban háború dúl. A felelősség hatalmas, de okunk van bízni abban, hogy az ötödik Orbán kormány sem teljesít majd rosszabbul, mint a negyedik.