Gyerekcipőben a folyamat

Múlt héten Brassó megyében hívta találkozóra a botfalusi cukorgyár tulajdonosa, a Best Achiziții Kft. a cukorrépa-termesztő gazdákat, azzal a céllal, hogy szerződéseket kössenek a jövő évi termésre. Mintegy 60 személy jelent meg a beszélgetésen, közülük 15–20 Kovászna megyei, a többiek Brassó megyei termelők.

Tímár Péter csernátoni gazda, a cukorrépa-termesztők egyesületének tagja lapunk megkeresésére elmondta: a szóban forgó találkozó a folyamat nulladik lépésének tekinthető, további találkozókra és a termelők bizalmának elnyerésére van szükség, hogy a botfalusi gyár valóban újraindíthassa a termelést. Részletekkel is szolgált: 150–200 ezer tonna cukorrépát kellene leszerződni ahhoz, hogy beindítsák a gyártási folyamatot, ezt mintegy 3000–3500 hektáron lehetne megtermelni Brassó, Kovászna és akár Hargita megyékben.

Kovászna megyében idén 504 hektáron, tavaly 700 hektáron termett cukorrépa, felvásárló az egyetlen, Roman városban működő cukorgyár volt.

Tímár Péter szerint a gyűlésen megjelent 60 gazda mindenike vállalta elviekben, hogy továbbviszi ezt a kultúrát, ám ehhez előbb konkrétumokat szeretnének tudni: nevezetesen látni a szerződéseket, a terményért kínált árat. A Best Achiziții Kft. részéről ígéretet kaptak arra, hogy hamarosan kiküldik a szerződéseket, igény esetén Kovászna megyében is szervezhetnek egy találkozót.

A gazdák azért is vonakodnak fejest ugrani a gyárral közös munkába, mert tavaly már javasolták a cégnek, hogy az akkori 2700 hektáron termelt cukorrépával indítsák be a termelést, és ha nem is produkál kiemelkedő nyereséget a cég, legalább beindul a gyártás, elindul egy folyamat.

A jelenlegi állás szerint tehát úgy tűnik, két tényezőn áll vagy bukik a botfalusi cukorgyár helyzete: a tulajdonos biztosítva szeretné látni az általa megszabott nyersanyagmennyiséget, míg a termelők a felvásárlási árra vonatkozó információkat várják, ebből a patthelyzetből kellene kimozdulni.
A botfalusi Lázár Attila, a helyi magyarság egyetlen önkormányzati képviselője sem bizakodó. Napirenden van a gyár körüli gazdasági manőverekkel, és biztos forrásból tudja, hogy csak a termelés újraindítása mindössze egymillió lejbe kerülne. „És ez még nem jelenti az elavult vagy hiányos technológia cseréjét vagy pótlását. Az sem mellékes, hogy a környékbeli termesztők képtelenek elég nyersanyagot biztosítani” – sorolta a lehetséges akadályokat Lázár, aki valamikor maga is dolgozott a cukorgyárban, és nagyon örülne a termelés újraindításának.

Nem mellékes szál, hogy a területekért ingatlanberuházók érdeklődnek. „Ki merem jelenteni, hogy ez a gyár soha nem fog újraindulni, néhány éven belül pedig a területén tömbházak fognak megjelenni” – bocsátkozott előrejelzésekbe Lázár Attila. Kijelentését az RMDSZ helyi politikusa a Best Achiziţii Kft. eddigi tevékenységére alapozza. Amint a neve is elárulja, a cég különböző csődbe jutott vállalatok értéken aluli felvásárlására, majd területük értékesítésére szakosodott. Nem áll távol tőle az egészségügyben rejlő közpénzek megszerzésének technikája sem; legutóbb 2020-ban keveredett egy maszkbeszerzési botrányba. 

Az 1889-ben, még a „magyar világban” alapított botfalusi gyár idén kezdett el ismét működni, azt követően, hogy megvásárolta a Best Achiziții. Az üzemet működtető cég a 2010-es évek elején fizetésképtelenné vált, majd csődbe ment, ezért 2018-ban bezárták. Jelenleg 40 fő dolgozik az üzemben, importcukor csomagolásával foglalkoznak. A Zahăr Bod márkájú termékeket több áruházlánc is forgalmazza.

Fotó: Vargyasi Levente