GPS helyett KRESZ-t

Az ok: új körforgalmat terveznek Kézdivásárhelyen, az okozat pedig: felháborodik, tanácsokat ad a lakosság. Amivel nincs is semmi baj, hiszen esélytelen olyan munkálatot megtervezni és kivitelezni, ami a település minden lakosának elnyeri tetszését. A gond szerintem leginkább abban gyökerezik, hogy a felháborodás oka leginkább a tény, miszerint nem tudunk mit kezdeni az utakon történő újdonságokkal. Egészen egyszerűen azért, mert rutinból vezetünk, nem tudásalapon. Környékünkön a KRESZ teljesen fölösleges porfogó a polcokon. Ugyanilyen felháborodást keltett nemrégiben a jelzőlámpák felszerelése is. Oké, nem azért, mert ne tudnánk, hogy zöld a gáz, piros a fék. Habár…

Az autókban rádió, zeneválogatás és GPS helyett egy, a szabályokat ismételgető hangocskának kellene szólnia. Valami ilyesmiket mondana: ha már félig bementél a körforgalomba, haladj tovább, hidd el, neked van elsőbbséged, menj nyugodtan. Oké, most jelezz, ne balra, jobbra, ügyes. Piros a lámpa, állj meg, sorolj balra, ha Torjára mész! Leütöd balra az indexet, és ügyesen áthelyezkedsz a bal sávra. Középre, a két vonal közé, ez az! Nemsokára zöldre vált, készítsd a lábad, engedd ki a kuplungot félig, oda-oda, ahonnan se előre, se hátra nem mozog az autó. A kezedet vedd le a dudáról, vedd le, a lábaddal készülj! Na, mindegy, ha már rádudáltál az előtted lévőre, aki egyébként már kiért a városból, akkor lassan indulj el te is. Nem, itt már egy éve nem szabad befordulni balra, menj egyenesen a körforgalomig. Mondom ne, szembe mész a forgalommal! Nem látod az útfestést? Mutatja, hogy merre mehetnek, akik szemből jönnek.

Valamikor, amikor a jogsinkért tanultunk, ilyesféleképpen beszélt a tanár mellettünk. Akkor még figyeltünk. Aztán amikor a postás meghozta a kis rózsaszín szépséget, mindent elfelejtettünk. Megállunk jelzés nélkül az út közepén, ha úgy tartja kedvünk. Dudálunk, bemutatunk, szidjuk, veszekszünk. Elfelejtünk embernek lenni, mihelyt üléshez ér a fenekünk. Nem a változással van gond, hanem a gondolattal, hogy ezentúl majd figyelnünk is kell plusz még egy helyen, balra is, jobbra is, magunkra is, másra is, és nem mehetünk megszokásból, „tegnap sem jött semmi” alapon.