Fülöp Zsolna, a sokoldalúan tehetséges kisdiák

– A mostani osztályomban nagyon sok tehetséges gyermek van, szeretnek és tudnak mesét mondani, szavalni, énekelni, helyesírási versenyen remekelni, matekozni, táncolni, rajzolni, focizni, kosarazni és cserkészkedni. Zsolna egyik közülük – mondta Mátyás Imola tanítónő.

A kislány már előkészítő osztályosként szép eredményeket ért el.

– A Vidám Versek Versmondó Verseny országos szakaszán különdíjat kapott, a Kányádi Sándor Szavalóverseny megyei szakaszán II. díjban részesült. Azóta minden évben szép eredményeket ér el mindkét versenyen. Már kétszer kapott dicséretet az Őszirózsa Népdalverseny országos szakaszán, a Tiszta Forrás Népdalversenyen a tavaly második, az idén első díjban részesült, de a Fürkész helyesírási versenyeken is minden évben szép eredményeket ér el. A Bolyai Csapatversenyen csapatával megyei III. díjat kapott, de a Zrínyi Ilona Matematika Versenyre is minden évben benevez, és magas pontszámokat szerez.

Nemcsak mondani, hanem írni is szereti a meséket, az idén részt vett a nagyváradi Aranytoll meseíró versenyen – sorolta Zsolna eredményeit tanítója. A negyedikes diáklány szabadidejében tánckörre jár a Tanulók Klubjába, kosarazik, gitározik, cserkészkedik és oszlopos tagja a Vizitke Néptánccsoportnak. Rendszeresen szerepel különböző városi ünnepségeken, rendezvényeken.

Tanítója szerint sokoldalúságát a szorgalma és kitartása remekül kiegészíti, és természetesen az okos időbeosztás, rendszeresség, mely lehetővé teszi, hogy mindezt megtegye, és még játszani is maradjon ideje.

– A mesemondást mindig egy hosszú meseválogatás előzi meg, mert tőlem majdnem az egész osztály kér mesét. Ilyenkor figyelnem kell a mese terjedelmére, ismernem kell a gyerekek képességeit és az egyéniségét is. Mindenkinek nem talál ugyanaz a mese, és van gyerek, akinek több mesét ajánlok, hogy ő maga válassza ki a neki tetszőt. Zsolna is sok közül válogat, de ha valamit elvállal, azt maximálisan teljesíti – emelte ki.

A szöveghűség mellett fontos a történet hiteles előadása.

– Nem elég csak a szöveget tudni, mesélni, átélni kell, és ez sok gyakorlást igényel. Ezt már nem teszi meg egyformán minden gyerek, sok tehetséges diák feladja félúton, nem gyakorol eleget. Mi, tanítók meghallgatjuk őket, útmutatást, biztatást adunk. Ez hosszú és időigényes. Órák után, szünetben – minden nap – amikor csak egy kis időnk akad, gyakorlunk – magyarázta a pedagógus.

Meglátása szerint egy kis lámpaláznak pozitív hatása van, csak uralni kell, és ezt a szövegtudás teszi lehetővé.

– A gyerekek egymástól is nagyon sokat tanulnak. Ha kerül egy pár jó mesélő, szövegmondó az osztályban és ezt a tanító lehetőségként fogja fel, kiaknázza, akkor egy idő után egyre több tanítványa kezd szebben beszélni, verset mondani. Ebben a tanító személyisége is benne van teljesen, mert a mi legfontosabb munkaeszközünk a beszédünk meg a testünk. A gyermekeknek meg kell tanítani az érzelmek kifejezését, ez része a mindennapi munkánknak, ezt a mesemondásban majd önkéntelenül fel is használja. A tanítványaink sikere természetesen boldoggá tesz, egy elégtétel, hogy nem dolgoztál hiába, de olykor egy mosoly, egy nevetés az osztályban, egy jól sikerült tevékenység is sok örömet szerez – summázott a tanítónő.

Következő lapszámunkban Tóth Vivienn és Nădejde Benke Alpár szintén első díjas mesemondókat mutatjuk be.